fbpx

Bevezetés a meditációba

Szeretném, ha mindent, amit eddig gondoltál a meditációról elfelejtenél! Felejtsd el a lótuszülést, a hümmögést, az énekelést, a mantrázást, a 20 perc néma csöndet.  Engedd el ezeket! 

A meditáció az amivé te teszed, amilyennek te szeretnéd, az a tiéd! Megtanulhatod, felfedezheted a saját technikádat, utadat, ami a legjobban megfelel neked, az életmódodnak, a napi rutinodnak.

“Feltenni azt a kérdést, hogy mi a meditáció, olyan, mintha azt kérdeznénk, hogy mi a zene. Egyetlen egyszerű választól sem remélhetjük, hogy érzékelteti a téma nagyságát és gazdagságát. A meditáció a szemlélődés művészete, a mentális fegyelmezés gyakorlata és szent utazás. A meditáció töprengő gyakorlás, nyugodt elvonulás és örömteli kirándulás. Ezzel egyidejűleg a meditáció esztétikai tevékenység, tudományos vizsgálódás és spirituális út. Kijelenthetjük, hogy a meditáció olyan szivárvány, amelyet számos színárnyalat alkot.” – Szvámí Tadátmánanda – Gyakorlati útmutató a meditációhoz

 

Három dolog van, amit szeretném, ha tudnál a meditációról

  1. Nem arról szól, hogy kizárod a gondolataidat, vagy hogy nem szabad gondolnod semmire, ne erre fókuszálj! A gondolatok jönnek és mennek, csak engedd meg nekik, hogy legyenek, és hagyd őket tovább menni, ne kapaszkodj beléjük.
  2. Több különböző módja, útja van a meditációnak.
  3. A meditáció egy tanulható képesség, ami rendszeres gyakorlást igényel. A legegyszerűbb, ha légzés gyakorlatokkal kezdel. Lehet, hogy nagyon egyszerűnek tűnik, de gyakran elfelejtünk a légzésünkre figyelni, felületesen lélegzünk. Figyeld az orrodat, ahogy áramlik a levegő rajta. 

Tedd a hasadra a kezed és érezd, ahogy fel-le mozog. Lélegezz így tovább, hagyd, hogy a levegő jó mélyen átmozgassa a hasad. A mély hasi légzés aktiválja a paraszimpatikus idegrendszert és megnyugtatja a szimpatikus idegrendszert. Lecsendesít!

 

Lélegezz

Általános megfigyelés volt a körzeti orvosi munkám során, hogy az emberek nem vesznek rendesen levegőt. Hihetetlenül felületesen lélegeznek. Olyan természetes, hogy el is felejtettünk rá figyelni. 

A légzés egy természetes reflexünk, a napunk során lehet egyszer sem figyelünk rá, észre sem vesszük, pedig az idegrendszerünket is befolyásolja, illetve az aktuális állapotunk befolyásolja a légzésünk milyenségét. Tehát egy erős eszköz lehet az idegrendszerünk megfigyelésére és megnyugtatására.

Ha kényelmesen elhelyezkedsz és a bal kezed a köldököd fölé, a jobbat pedig a mellkasodra, a szegycsontodra helyezed megfigyelheted a légzésed. Csak lélegezz úgy, ahogyan szoktál. És figyeld meg, hogy melyik kezed emelkedik jobban. Általában a mellkasunkba lélegzünk, légzésünk felületesebb, röviden szívjuk be a levegőt. A légzés a rekeszizmot, a bordaközi és a hasizmokat dolgoztatja. A mély hasi légzés segítségével aktiválhatjuk a paraszimpatikus idegrendszert. Ez megnyugtat, és megerősít a jelenlétünkben. Ezzel az egyszerű módszerrel enyhítheted a feszültséget, szorongást. Rengeteg légzésgyakorlat létezik, érdemes utánanézni és gyakorolni.

 

A lélegzet és az elme kapcsolata

A test és az elme kapcsolatának fontos aspektusa a légzés és az elme állapota közötti bensőséges viszony. Ez a viszony könnyen megfigyelhető. Amikor feszült, szorongó vagy dühös vagy, a légzésed felgyorsul és felszínessé válik. Amikor azonban otthon lelülsz lazítani, a légzésed lelassul és elmélyül.

Ez a kapcsolat oda-vissza működik. Nemcsak az elméd állapota befolyásolja a légzésed, hanem a légzésed is hatással van az elmédre. Ha meg akarod nyugtatni az elmédet, le akarod csendesíteni a gondolatokat, akkor kezd el figyelni a légzésed, és lassítsd, mélyítsd azt. 

A légzőgyakorlatok legtöbb fajtája a paraszimpatikus idegrendszer működését ösztönzi. Megnyugtatja a testet, az úgynevezett „pihenj és eméssz” reakciót váltva ki. Testünk egyre mélyebb ellazulására adott válaszként az elme mindinkább elcsendesedik, mégpedig azért, mert a test és az elme között alapvető kapcsolat áll fenn.

Testünk és elménk bensőséges kapcsolatban áll egymással, ami az egyikkel történik, az hatással van a másikra. Amikor a légzőgyakorlat lelassítja a szívritmusunkat, és csökkenti a vérnyomásunkat, akkor az elménk nyugodtabbá válik. Ez fordítva is igaz: ha valamilyen meditációs technikát használunk, az elménk megnyugtatására, a szívritmusunk lelassul és a vérnyomásunk csökkenni fog.

Megszokott légzésünk meglehetősen felszínes, és sokszor ezt még nehezíti a rossz, görnyedt testtartás is. Jellemzően csak a mellkasunk felső részébe lélegzünk be, és nem töltjük meg a tüdő alsó szakaszát. Ha meg szeretnéd tölteni a tüdődet, képzeld el, hogy egy nagy korsót hogyan töltesz meg vízzel, alulról-felfelé. Tehát alulról kezdd el megtölteni a tüdődet levegővel, mintha a hasadba vennéd a levegőt. Ezután következik a mellkasod, engedd tágulni a bordákat, végül töltsd meg a tüdő tetejét, befejezve ezzel a mély belégzést.

A tüdő effajta alulról felfelé történő megtöltésének módszerét informálisan jógalégzésnek nevezik. Amikor a tüdődet teljesen megtöltöd, minden egyes légzéssel több oxigént juttatsz a testedbe. Ennek eredményeként nem kell olyan gyakran lélegezned, és kényelmesebbé válik a lassabb légzés. Ezáltal a légzésed egyidejűleg elmélyülhet is lelassulhat, ami erőteljesen nyugtató hatás gyakorol az elmédre.

A mély, nyugodt légzésen kívül nagyon hasznos a Nádi Shodhana – váltott orrlyukas légzés.

 

Próbálj meg a következő héten figyelni minden nap a légzésedre, és gyakorold a hasi légzést. Ha ideges vagy, csak állj meg 30 másodpercre és lélegezz! Légy jelen! 

Meditációs gyakorlatokhoz ajánlott aSzvámí Tadátmánanda – Gyakorlati útmutató a meditációhoz” című könyve, illetve itt a blogon is találsz néhány gyakorlatot az ÉNIDŐ szekcióban.

 

Dr. Varga Zsuzsanna