Kezdhetjük? Az Új Év és a struktúra

– avagy hogyan lehetnének fenntarthatóak a fogadalmak?

Minden új év kezdetén csillapíthatatlan vágyat érzünk a strukturálásra: új naptár, új napokkal, új sorok, amelyeket tervekkel és ígéretekkel népesíthetünk be. Januárban szeretnénk megragadni mind az elkövetkező 11 hónapot: idén többet utazunk, idén rendszerezetté tesszük az otthonunkat, az az év lesz az, amikor végre formába hozzuk a testünket, és garantáltan nem követjük el újra ugyanazokat a hibákat. Idén minden jobb lesz. 

Mindeközben alig egy hét telt el azóta, hogy vad önostorozás közepette feküdtünk a kanapén: nem csináltam semmit, túl sok bejglit ettem, túl sok mindent csináltam, megint kimerültem… Évről évre beszállunk ebbe a feltartóztathatatlan téli mókuskerékbe: a decemberi kőkemény vádaskodásokból átzuhanunk a januári fogadkozásokba, majd menthetetlenül kimerülünk. Biztosan nem én vagyok az egyetlen, aki februárban már nem is emlékszik ezekre a gondosan megtervezett vállalásokra. Nem lehetséges, hogy a magunkkal szemben támasztott túlzó elvárások, majd a szilveszter éjféllel egy időben bevett éles balkanyar együtt tehetnek arról, hogy a fogadalmaink fenntarthatatlanok? 

És hogy hogyan lehetnének fenntarthatóak a fogadalmak? Meg kell találnunk az egyensúlyt az életet földelő és motiváló struktúrák és a bűntudattól mentes spontaneitás között, amely megengedi, hogy kockázatot vállaljunk, felfedezzünk, és olykor túltelítődjünk az élet gyönyöreiben. Rengeteget beszélek a stabilitás és a szabadság, a biztonság és a kaland szükségleteiről, de még magamat is emlékeztetni kell rá, hogy hogyan is néz ki ezeknek a dualizmusa az életben, amikor állandóan olyan cikkekkel és hirdetésekkel találom szemben magam, amelyek az új évvel új személyiséget ígérnek, vagy to-do listeket készítő appokat ajánlanak. 

Persze nemcsak az év elején nehéz emlékezni a spontaneitás és a struktúra egyensúlyának fontosságára. Ahányszor csak erősödik a nyomás rajtunk és az életünkön, ahányszor csapnak fel körülöttünk a hullámok, annyiszor esünk kísértésbe, hogy megfeledkezzünk az alapokról. Tudjuk például, hogy a bejósolhatóság és az újdonság között egyensúlyozni esszenciális fontosságú a gyermekkorban. A kicsik így nőnek, így tanulnak, így létesítenek kapcsolatokat. Ezt a nagyon fontos leckét azonban bár megtanuljuk gyerekkorunkban, hajlamosak vagyunk elfelejteni. Pedig ha felborul az egyensúly ezen a területen, akkor az élet számtalan kulcsfontosságú területét húzza magával: párkapcsolatokat, vállalkozásokat, barátságokat. A képlet ráadásul egészen egyszerű: 

• ha túl kevés a struktúra – eluralkodik a káosz
• ha túl sok a struktúra – merevvé válunk, elveszítjük a rezilienciát
• ha túl sok a spontaneitás – szabályozási zavarokkal nézünk szembe 
• ha túl kevés a spontaneitás – kővé dermedünk, elveszítjük a szórakozás, a kaland lehetőségeit

Gondoljunk először például a romantikus kapcsolatokra. Azok a kapcsolatok, amelyek nyakig ülnek a strukturáltságban és semmilyen szerep nem jut bennük a spontaneitásnak, kevés teret hagynak a titokzatosságnak vagy a véletlennek. Olyan erotikus tulajdonságoknak, amelyek elengedhetetlenek a társak közötti szenvedélyhez és életteliséghez. Természetesen az egyensúly hiányának másik formája sem működőképes: ha valami csupa spontaneitás és semmilyen rendszer nincsen benne – nincsenek tervek, nincs elköteleződés – akkor az hosszú távon nyugtalanná, szorongóvá tesz minket. Ugyanígy van a barátságoknál is. A régi barátok emlékeztetnek minket arra, hogy kik voltunk. Az új barátok arra emlékeztetnek minket, hogy kik lehetünk. Vagy gondoljunk egy vállalkozásra. A vállalkozásoknak is szükségük van struktúrára és spontaneitásra. Ugyanúgy szükségük van elszámoltathatóságra és stabil határokra, mint rugalmasságra, kreativitásra és innovációra. 

Térjünk vissza a kiindulóponthoz – az új év kezdetéhez. Nem kell mindent eldobnod, ami régi. Nem kell teljesen az újra koncentrálnod. És nem kell, hogy az előtted álló év bizonytalansága szerteszét szakítsa a gondolataidat. Az ismeretlen és megjósolhatatlan kontrollálására tett kísérletek csak elnyelni képesek az energiáid – semmit nem adnak neked. Ehelyett határozd el, hogy stabil gyökereket eresztesz abban, ami most a valóság számodra, és erről az alapról emeled fel magad a jövő még tisztázatlan lehetőségei által. Igen, szükséged van némi fegyelemre, de olykor el is kell engedned magad. És ha tényleg egy kis extra kontrollra vágysz az új évben – ígérd meg nekem, hogy betervezed azt is, hogy jól fogsz szórakozni! 

És te?  

• Milyen asszociációkat fűzöl az „új évhez”? 
• Motivál az új kezdet ígérete? 
• Okoz-e feszültséget az előző év lezárása? 
• Inkább másokkal bulizva vagy csendes elmélkedéssel, önmagaddal köszöntötted az új évet? Miért?
• Az életed melyik területére férne rá több struktúra? 
• Az életed melyik területére férne rá több spontaneitás?

Forrás: Esther Perel: Letters from Esther: A Practical New Year’s Resolution? Find Balance