Perimenopauza: a második pubertás – egy természetes, átmeneti időszak

Tartalomjegyzék

A perimenopauza, vagy más néven „második pubertás”, az utolsó menstruációt megelőző 2-10 éves időszak, amely során a hormonháztartás fokozatosan átalakul. Fontos különbséget tenni a perimenopauza és a menopauza között: míg a menopauza az utolsó menstruáció után egy évvel kezdődő életszakasz, addig a perimenopauza egy átmeneti időszak, amelynek tünetei idővel megszűnnek.

A menopauza jellemzően 45 és 55 éves kor között következik be, így a perimenopauza akár már a harmincas évek végén elkezdődhet, de leggyakrabban a negyvenes évek közepén válik észrevehetővé. Ez azt jelenti, hogy ha 1986 előtt születtél, már ebben az életszakaszban lehetsz – még mindig viszonylag fiatalon.

Éppen ezért fontos megérteni, hogy a perimenopauza nem az öregedés jele. Sokkal inkább egy természetes, elkerülhetetlen hormonális és idegrendszeri áthangolódás, amely a szervezet új egyensúlyának kialakulását szolgálja, ezért is hasonlítható a pubertás korhoz.

A fogalmak tisztázásához érdemes lehet elolvasni ezt a cikkünket is!

A menopauza időzítését a genetika határozza meg

A menopauza az emberi élet természetes része, és nem csupán annak következménye, hogy hosszabb ideig élünk. Egyes történészek szerint a menopauza maga is hozzájárulhatott az emberi élettartam meghosszabbodásához, mivel lehetőséget adott arra, hogy az idősebb nők támogassák a következő generációkat.

A menopauza genetikailag előre meghatározott, vagyis általában akkor következik be nálad, amikor az édesanyádnál vagy más női rokonaidnál. Ha ez a normál tartomány fiatalabb végén, tehát a negyvenes éveid közepén történik, az egyszerűen a genetikai adottságod része, és nem azt jelenti, hogy gyorsabban öregszel, mint a környezetedben élő nők.

Ha viszont a menopauza genetikailag az ötvenes éveid közepére van “beállítva”, akkor természetes módon egybeeshet az öregedési folyamatokkal, de nem az öregedés az oka annak, hogy a menstruációd végleg megszűnik.

Korai menopauza és petefészek-elégtelenség

Ha a menopauza 40 éves kor előtt következik be, azt korai menopauzának vagy elsődleges petefészek-elégtelenségnek (POI – primary ovarian insufficiency) nevezzük.

Ez nem az öregedés jele, hanem egy önálló orvosi állapot, amelynek hátterében hormonális vagy autoimmun tényezők, genetikai hajlam, illetve egyéb egészségügyi problémák állhatnak.

A korai petefészek kimerülésről ebben a cikkünkben olvashatsz.

Hogyan diagnosztizálható a perimenopauza?

A menopauza és a posztmenopauza (beleértve a korai menopauzát is) laborvizsgálattal igazolható: ha a follikulus-stimuláló hormon (FSH) szintje két alkalommal, legalább egy hónap eltéréssel, 40 IU/L felett van, az menopauzára utal.

A perimenopauza azonban nem mutatható ki sem az FSH-szint, sem más laboreredmények alapján. Ehelyett az életkor és a tünetek figyelembevételével állapítható meg.

A kanadai endokrinológus professzor, Jerilynn C. Prior szerint egy középkorú nő, akinek még rendszeres a ciklusa, nagy valószínűséggel perimenopauzában van, ha a következő kilenc tünet közül legalább három újonnan jelentkezik nála:

  • újonnan jelentkező, szokatlanul erős és/vagy hosszabb menstruáció
  • rövidebb menstruációs ciklus (< 26 nap)
  • fájdalmas, duzzadt mellek
  • gyakori éjszakai ébredések, újkeletű alvászavarok
  • fokozott menstruációs görcsök
  • premenstruációs időszakban erős éjszakai izzadás
  • újonnan  jelentkező, vagy gyakoribbá váló migrénes fejfájás
  • újonnan  jelentkező, vagy gyakoribbá váló, súlyosbodó premenstruációs hangulatingadozás
  • súlygyarapodás az életmód változatlansága mellett

Másképpen megfogalmazva: ha 37 évesnél idősebb vagy, és legalább három tünetet tapasztalsz a listáról, miközben kizártak más lehetséges okokat, akkor valószínűleg perimenopauzában vagy.

Tünetekről és azok kezeléséről ebben a cikkünkben olvashatsz bővebben.

Milyen hormonális változások zajlanak a perimenopauza alatt?

A perimenopauza első jelentős hormonális változása a progeszteronszint csökkenése, amely a rövidebb luteális fázisok és a gyakoribb anovulációs ciklusok következménye – mindez annak ellenére, hogy a menstruációk még viszonylag rendszeresek.

A progeszteron hiány az alábbi tünetek kialakulásához járulhat hozzá:

  • Szorongás
  • Mellfájdalom
  • Szívdobogásérzés
  • Éjszakai izzadás
  • Gyakoribb migrén
  • Erős, elhúzódó menstruáció

Ahogy a progeszteron szint csökken, az ösztrogén szint hirtelen megemelkedhet, akár háromszorosára is, ami tovább súlyosbíthatja az alábbi tüneteket:

  • Ingerlékenység, hangulatingadozás
  • Mellfájdalom
  • Erős menstruáció

Progeszteron és ösztrogén szintek a perimenopauza idején

A magas ösztrogén szint serkenti a hízósejtek és a hisztamin termelését, ami hozzájárulhat álmatlansághoz, mellfájdalomhoz és fokozott menstruációs vérzéshez.

Miért fontos a progeszteron?

A perimenopauzális tünetek legfőbb oka a progeszteron csökkenése, nem pedig az ösztrogénhiány. Ezért sok esetben a progeszteronpótlás hatékonyabb lehet, mint az ösztrogénpótlás.

💡 Jó hír: A perimenopauza alatt a teherbeesés még mindig lehetséges.

Ha többet szeretnél megtudni a kezelési lehetőségekről, ajánlom a Perimenopauza Programunkat, amelyben részletesen megmutatjuk, hogyan támogathatod tested természetes egyensúlyát, csökkentheted a kellemetlen tüneteket, és hogyan léphetsz a menopauza időszakába harmonikusan és energikusan!

Image 1 for category Menopauza

Hasonló cikkek

Tartalomjegyzék