Áteresztő bél („szivárgó bél” vagy „leaky gut”) szindróma
Fiziológiás körülmények között a beleknek részben átjárhatónak kell lenniük ahhoz, hogy az értékes tápanyagok és a folyadékok felszívódhassanak rajtuk keresztül, ugyanakkor egyfajta védelmi funkciót is betöltenek, mely meggátolja, hogy a bélből káros anyagok, kórokozók jussanak át a véráramba. Mivel a tápanyagokat a külvilágból visszük be étel-ital formájában, ezzel együtt számos mikroorganizmust, vegyi és méreganyagot is lenyelünk. Mindehhez egy speciális gátra (barrierre) van szükség, melyet a bélben egyetlen rétegből álló epithel sejtek (specializálódott hámsejtek) látnak el. Kóros körülmények között ez a barrier sérül, rajta olyan „rések” keletkeznek melyeken keresztül a bél üregéből baktériumok, toxinok jutnak át a vérbe. Ezt az állapotot nevezzük áteresztő bél szindrómának. A véráramba jutott toxinok és baktériumok helyi és általános immunválaszt válthatnak ki, és az ételintoleranciával összefüggő tünetek jelentkezhetnek. Ez az állapot jelentkezhet akár krónikus fejfájás, ízületi fájdalmak, székrekedés, hasmenés, puffadás, pajzsmirigy problémák, állandó kimerültség, szorongás, depresszió formájában.
Hogyan alakulnak ki ezek a rések a bél-barrieren?
Ennek oka egyrészt genetikai, azaz vannak olyan emberek, akik születésüktől fogva gyengébb ellenállású bél-barrierrel rendelkeznek; másrészt az elfogyasztott ételek minősége is szerepet játszhat a „rések” kialakulásában. Az alacsony rost tartalmú, magas cukor- és telített zsírokban gazdag ételek gyengítik a bél-barriert. Továbbá az öregedés is szerepet játszik, mivel az életkor előrehaladtával a sejtek sérülékenyebbek, lassúbb a regenerálódás folyamata, így a bél is sebezhetőbbé válik.
Ez a kórkép eddig nem kapott olyan figyelmet, amit megérdemelt volna, főleg azért, mert továbbra is egy orvosi rejtélynek számít. Ennek részben az az oka, hogy a bél egy összetett komplex rendszer.
Sokat tudunk arról, hogy a szivárgásos bél hogyan befolyásolja az emberek egészségét, de még mindig sok az ismeretlen, „fehér folt”. Egyes kutatók szerint az áteresztő bél szindróma állhat számos súlyos betegség hátterében, illetve az alapbetegséget súlyosbíthatja, mint pl. a cöliákia, a gyulladásos bélbetegség, irritábilis bél szindróma, migrén, autizmus, asztma, atópiás dermatitis tüneteit.
A témában végzett eddigi kutatások eredményei alapján az ok-okozati összefügések nem teljesen egyértelműek. Az igazi kihívást az jelenti, hogy nehéz konkrétan megmérni a bél-barrier funkciót, így igazán nem tudhatjuk, hogy mikortól tekintjük kórosnak a barrier áteresztő képességét.
2018 decemberében a Psychoneuroendocrinology nevű nemzetközi újság egy olyan tanulmányt közölt, melyben 43 házaspár vett részt. A tanulmányban résztvevők véréből az LPS-kötő fehérje szintjét mérték, mely a „leaky-gut” egyik biomarkere. Arra a következtetésre jutottak, hogy az egyetértésben, harmónikusan élő pároknál az LPS-kötő fehérje plazmaszintje alacsonyabb volt, tehát náluk kisebb eséllyel alakul ki a „szivárgó bél” szindróma, mint a családi konfliktussal terhelt házaspárok esetében.
A májbetegségek területén végzett eddigi kutatások is azt mutatják, hogy a felborult bélflóra egyensúlynak szerepe van a nem-alkoholos zsírmáj (NAFLD) progressziójában. A károsodott bél-barrieren keresztül bejutó toxikus anyagok olyan gyulladásos folyamatokat indítanak fel, melyek kedveznek a májzsugorodás egyes szövődményeinek kialakulásának.
Zonulin – hogy kerül a képbe?
A zonulin szintén a bél áteresztőképességének egyik biomarkere. Ez a fehérje a bélhámsejtekből szabadul fel, mely a sejtek közötti kapcsolat meglazításával teret enged bizonyos tápanyagoknak és molekuláknak, hogy felszívódhassanak. Cöliákiában a glutén egyik alkotóeleme a gliadin megemeli a zonulin szintet a bélben, ami a bélsejtek közötti kapcsolat erőteljes meglazulását eredményezi. Az így keletkezett hézagokon át bejutó molekulák immunreakciót indítanak el, mely a bélhám károsodását, gyulladását idézi elő. A gyulladásos mediátorok, mint például az tumor nekrózis faktor (TNF) – α és az interferon (IFN) – γ tartós jelenléte tovább növeli a permeabilitást az endoteliális és az epitélium rétegek között, ezáltal fenntartva a submucosaba jutó gliadin-indukálta gyulladásos folyamatot. A genetikailag hajlamos egyénekben így egy autoimmun gyulladásos folyamat indul el. A glutén étrendből történő teljes kiiktatása esetén a szérum zonulin szintje csökken, a bélbarrier funkció pedig helyreáll, és ezzel egyidőben az autoimmun folyamat leáll.
Az 1-es típusú cukorbetegség alapja is egy autoiummun folyamat, melyet a lelassult bélműködés jellemez. A csökkent bélmotilitás hátterében az autonóm neuropathia áll. Egyes kutatók a meglassult bélmozgásért a bél-barrier fokozott áteresztését teszik felelőssé.
Az eddigi kutatások eredményei arra engednek következtetni, hogy az autoimmun betegségek pathomecanizmusában az eddig ismert genetikai és környezeti tényezőkön kívül szerepet kap a bél-barrier funkciója is. Az autoimmun betegségek többségét az „áteresztő bél” jellemezi.
Dr Koncz Zsuzsa PhD
