Susan P. Matter a University of Georgia történész professzora. A “The Slow Moon Climbs” című könyvébe nemrég botlottam bele egy Wall Street Journal cikkben. Bár más irányból indult a keresésem, mégis azt gondolom, hogy jobbkor nem is találkozhattam volna témával. Egészen maga alá gyűrt az ismertető, így muszáj volt azonnal megszereznem. (Ebook formátumban elérhető itt, Magyarországon sajnos más formában nem kapható).
“A menopauza valójában nem csak egészségügyi kérdés, amelyet feltétlenül gyógyszerekkel kell kezelni” – mondja Mattern egy interjúben. “Sokkal inkább egy fejlődési átmenet, amely elengedhetetlenül fontos volt fajunk sikeres túléléséhez. Az, hogy a nők hogyan élik meg, nagymértékben – bár nyilvánvalóan nem teljes mértékben – attól függ, hogy milyen hiedelmeik és elvárásaik vannak.”
Azt hiszem ez a mondat volt az, ami meggyőzött arról, hogy 33 évesen azonnal olvasnom kell a menopauzáról. Ha valamit megtanultam ugyanis azóta, hogy a női egészség kérdései az életem fontos részévé váltak – az első menstruációm, a szex, a szüléseim, a termékenységemmel kapcsolatos kérdések, a fogamzásgátlás vagy éppen a hormonegyensúlyhoz kapcsolódó problémák által – az az, hogy az utunk huszadennyire sem lenne kanyargós, ha a megfelelő szemüvegen át nézhetnénk ezeket a kihívásokat. Ha a társadalom nem próbálná elnyomni, tabusítani, titkolni a női test működéséhez kapcsolódó jelenségeket, tömegek életminősége emelkedhetne elképzelhetetlen szintekre. Sőt, talán még azt is realizálhatnánk végre, hogy mekkora is pontosan a rész, amit a nők vállaltak a világ működtetéséből.
A kérdés tehát amelyet Mattern könyvében vizsgál, így szól: lehetséges-e, hogy a menopauzára vonatkozó nézeteink teljesen és tökéletesen helytelenek? Elképzelhető-e, hogy a nyugati világ legújabb kori nézőpontjai torzítják a menopauzához való hozzáállásunkat is? Nos, tekintve, hogy a női egészséggel kapcsolatban banális tabuk, komplex hazugságok, és súlyos tévedések szövevényében kell tájékozódnunk még 2022-ben is, talán nem olyan nagy spoiler ha eláruljuk: igen, nagyon is lehetséges. A könyv zsenialitása pedig abban áll, hogy milliónyi új perspektívát ajánl fel a jelenség tökéletesebb megértéséhez, amelyek által nemcsak a menopauzát, de a női egészséget annak teljes komplexitásában is jobban fogjuk érteni.
A menopauzával ugyanis valójában nem történt semmi rendkívüli. Éppen úgy áldozata a patriarchális berendezkedésnek és a medikalizációs folyamatoknak, mint a női ciklus vagy éppen a gyermekszülés. A technológiai fejlődés lehetőségei egy ponton teljesen elvakítottak minket, és azt is megpróbáltuk az illetékességük alá tuszkolni, amihez valójában nem sokat tudnak hozzátenni.
A fogamzásgátlás zászlaja alatt a nők egyik legnagyobb szorongását, a nem kívánt terhességet meglovagolva próbáltunk megszabadulni a teljes menstruációs ciklustól ahelyett, hogy eszközöket adtunk volna a nőknek a saját termékenységük kontrollálásához. Bár a hormonkezelések valóban forradalmi megoldást jelentenek bizonyos esetekben, a rutinszerű, mérlegelés nélküli osztogatásuk súlyos mellékhatások százát szabadította teljes generációkra. Ugyanígy estek áldozatul a természetes szülés folyamatai az ellátás medikalizációjának, az operatív technikák fejlődésének, és szem elől veszítettük a határvonalat szükséges és szükségtelen beavatkozások között.
Éppen ez játszódott le a menopauzával kapcsolatban is. Míg pár évszázaddal ezelőtt a gazdálkodó közösségek életében egész családok túlélése támaszkodott a reproduktív kor után lévő nőkre, az 1700-as években, a hivatásos orvosi osztály felemelkedésével egyszeriben patológiás állapotként kezdtek tekinteni rá, majd amint lehetséges volt, hormonkezelések garmadáját kezdték kínálni annak érdekében, hogy a nők nők maradhassanak. Természetesen nem felesleges minden beavatkozás. Nem felesleges minden kezelés. Fontos azonban, hogy a menopauzával járó testi változásokra a folyamatra rakódott káros kulturális stigmák nélkül nézzünk. Ez fog tudni segíteni abban, hogy ez az életszakasz is erőforrás legyen, és a legteljesebb életet élhessük benne.
Most itt az ideje annak, hogy másként tekintsünk a női lét termékenységen túli éveire. Abban a világban, ahol a nő értéke egyre jobban leválik a fertilitásról (azaz a sötét középkoron túl) óriási tévedés a menopauzára úgy tekinteni, mint a valódi nőiségtől való megfosztottság orvosi úton rehabilitálandó állapotára. Ideje, hogy annak lássuk, ami: a hormonrendszer elképesztő, nagyszabású újrakalibrálódásának, egy új életszakasz kezdetének – Mattern könyve pedig a legjobb segítő ebben a szemléletváltásban. A menopauzát nemcsak a neki kijáró fényben tünteti fel hanem az emberi virágzás mögött meghúzódó kulcsfontosságú tényezővé is emeli. Ez az, amire szükségünk van ahhoz, hogy a body positivity ne csak a húszas-harmincas éveikben járó nők kiváltsága legyen. Ez az, amire szükségünk van ahhoz, hogy a testtudatos szemlélet a női létet annak utolsó pillanatáig átjárhassa.
