A te Insta feeded is magánrendelővé alakult az elmúlt években? Egymás sarkát tapossák az orvosi-pszichológiai, színes képes, vagy táncos, feliratos, 30-40 másodperces tartalmakká tömörített posztok? Igen, és ebből az egyik a Funkcionális Orvoslás – gondolhatod most teljesen jogosan. Igazad van – érezzük is a felelősségünket, és pontosan emiatt szeretnénk beszélni erről a TikTok kompatibilissé varázsolt tudomány megosztásról, egészen pontosan arról, hogy hol lehet ennek a helye a ma világában, a te életedben, és az orvosi kezelések során. Csapjunk bele!
Információrobbanás az orvoslásban
Sokat szoktam azon gondolkozni, hogy hogyan nézhetett ki az orvoslás 40 éve. Mennyivel kevesebb információ, kezelési lehetőség állt rendelkezésre, és milyen szerteágazó módon hatott mindez az ellátásra? A modern képalkotók és beavatkozások híján nem nagyon tudtak létezni masszív várólisták, bizonyos állapotok menedzsmentje pedig kifulladt abban, hogy diagnosztizálták őket. Gyakran ez volt minden, amit el lehetett érni – magyarázatot kapni bizonyos nehézségek eredetére.
Ebben a letűnt korban a betegek tulajdonképpen előzetes feltevések és információk nélkül lépték be a kórházak ajtaján, teljesen ki voltak szolgáltatva az őket ellátó aktuális tudásának. Nem hiába virágoztak a centrumok, és a sokat látott orvosprofesszorok rendelői előtt sem véletlenül kígyóztak sorok. Az orvosok közül egyértelműen az nyert, aki a legtöbbet látott, ehhez pedig leginkább pályán eltöltött idő kellett. Nem elvitatható persze a jelenben sem a tapasztalatok jelentősége, a színtér azért mégis radikális változásokon ment keresztül. Kis túlzással nem hogy szerve, sejtje sincs olyan a testünknek, amelynek minden egyes apró működéséről ne lenne valamilyen study, vagy elemzés, vagy leírás, képeket tudunk készíteni a testünk egészéről, olyan mechanizmusok hátterét lettünk képesek feltérképezni, amiről 50 évvel ezelőtt álmodni sem tudtunk volna. Ez a tudás ráadásul mára (túlzunk, de nem sokat) befér a zsebünkbe.
A “mindentudás” többé tehát nem lehet elvárás egyetlen orvossal szemben sem, hiszen a minden nem 5-6000 oldal, hanem végtelen, és percről percre tágul. Ennek megfelelően nyugaton mindenképpen, de mostanra talán hazánkban is elkezdtek felszámolódni a professzori tapasztalatok körül virágzó centrumok, a helyüket a sokkal másabb szemléletet igénylő evidencia alapú orvoslás vette – vagy veszi éppen – át. Ha ez nem lenne elég változás: amikor az információ úgy 20 éve felkerült az internetre, és egyetlen kereséssel mindenki számára elérhető lett újabb fordulatot vett a történet. A betegek és az orvosok közötti információs szakadék csökkenni kezdett, és megjelent az igény a hierarchikus ellátási viszonyok felszámolására. Az információ tehát velünk van, elérhető és használható szabadon, aki érti és viszi, azé. De mihez kezdünk vele?
Egészségszorongás, konteók és közösségi média
Nos, ez attól függ, hogyan tudjuk használni. Maradva a múltba révedésnél: 35 éve kénytelen voltál egy-egy tünet megjelenése kapcsán elmenni az orvosodhoz és neki reprezentálni azt, majd rábízni, mit kezd vele. Nem volt (vagy a mainál jóval korlátozottabban volt) lehetőséged belépni a gyógyulásod vagy az egészségmegőrzés folyamatába. Mára az első reakciód valószínűleg a Google keresés, és mire átléped az orvosod küszöbét, sok esetben kész diagnózisokkal és vizsgálatokra vonatkozó kérésekkel és elvárásokkal érkezel (hacsak nem veszed meg ezeket jó előre egy magánlaborban). Ezekkel az orvosod aztán vagy egyetért, vagy nem, de ha nem egyeznek az álláspontjaitok, netalán kifejezetten támadásnak veszi, hogy “előre dolgoztál”, akkor újabb és újabb ilyen spirálokban találhatod magad.
Amellett, hogy ez önmagában is nagyon megterhelő feladat, még jóval túl is nyúlik azokon az időszakon, amikor valamilyen kellemetlenséggel küzdesz. A tünetmentes, sima hétköznapokat is elárasztják ezek az információk. Nehéz kézbe venni a telefonodat úgy, hogy ne olvass legalább két posztot nárcizmusról, személyiségzavarokról, hormonegyensúlyról, autoimmunitásról, egészségmegőrzésről, diétáról vagy életmódról (hogy csak a leggyakoribbakat említsük). Egy hosszabb nap végére könnyen érezheted a Reels diagnózisok teljes súlyát a válladon. Kicsit mintha nárcisztikus lennél – vonásokat legalább is birtokolsz a 21. század kedvenc személyiségzavarából, a múltkori vitád a pároddal erősen gaslighting szagú volt, a vérzésed színe a legkevésbé sem megnyugtató a kedvenc influencered színskálája szerint, arról nem is beszélve, hogy már azt sem tudod, a reggeli kardiodnak van-e bármi értelme, hiszen öt poszt jött szembe arról, hogy a súlyzós edzés a minden. Megterhelő, ugye?
Könnyen érezheted eközben úgy, hogy felelősséged minden információ morzsa begyűjtése, hiszen ezek visznek az egészség (velem együtt nagyobbra vágyó társaimat pedig az örök élet) felé. Ördögi körbe kerülsz: egyre több információ, egyre több káosz, egyre kevesebb stabilitás, egyre több tünet, amiről olvastál és elkezdted tapasztalni is – az örök élet nemhogy közeledne, valójában sosem volt még távolabb.
Szerezz kontrollt az információ fölött!
De mit tehetsz, hogy elkerüld ezt a végzetet? Hogyan tudod megtalálni a személyes felelősségvállalás helyes mértékét? Hogyan érheted el, hogy ez a rengeteg minden ne olaj legyen a szorongás és az információval való túlterhelődés amúgy is hevesen lobogó tüzére?
Mire van szükséged ahhoz, hogy a ma tudása valóban az egészséged szolgálja?
- Forrráskritikára
A legbanálisabb és egyben legfontosabb: óvatosan és körültekintően kell evezned az információ áradatban. Ismerned kell például az algoritmusok működését: attól, hogy valami sokszor jön szembe a feededen, nem lesz igaz. Egyszerűen csak azoknál a posztoknál tapogatnak le érdeklődést részedről. Az exponáltság helyett tehát más mérőeszközöket kell használnod arra, hogy bizonyos posztok és tartalmak valóságtartalmáról képet szerezhess. Mit tehetsz?
- Keress forrásokat – mindig járj utána azoknak az információknak, amelyek felkeltik az érdeklődésed. Meg tudod erősíteni legalább 3-4 másik cikkel is az olvasottakat?
- Vizsgáld meg alaposan, hogy kitől származik a poszt. Ki ő, milyen helyeken tűnik fel, milyen kompetenciákat mozgat, kik hivatkoznak rá, kikkel dolgozik együtt?
- Támogatásra az orvosodtól
Ennél a pontnál biztosan sokan sóhajtotok fel, és megértjük. Rengetegen fordultok hozzánk azzal a kéréssel, hogy ajánljunk nektek olyan orvost, akivel végre tudtok beszélgetni. Ez ugyanis még nem olyan gyakori, mint amennyire szeretnénk, és nemcsak az időhiány tehető felelőssé ezért. Bár valóban változik az orvoslás, és valóban elkezdődött az ősi, hierarchikus viszony felszámolása az orvos-beteg kapcsolatban, sokszor találkoztok (találkozunk) azzal, hogy az orvosotok nem nyitott a kérdéseitekre és az észrevételeitekre. (Írtunk is erről: a medsplaining jelenségről itt olvashatsz bővebben.) Ha úgy érzed, tudatosan igyekszel kézben tartani az egészséged, és az orvosod nem nyitott arra, hogy egyenrangú félként dolgozzatok együtt, akkor mindenképpen érdemes elgondolkoznod a váltáson. Szeretnénk hangsúlyozni: nem akkor van erre szükség, amikor nem értetek egyet mindenben! Ez természetes, és normális része a közös munkátoknak. Akkor javasoljuk ezt, ha az ellátó nem hajlandó figyelembe venni a kérdéseidet és az észrevételeidet, azokat érdemi reakció nélkül lesöpri az asztalról. Neked ugyanis kell tudnod számítani az orvosoddal való párbeszédre a ma körülményei között, neki pedig nyitottnak kell lenni a testedről első kézből – azaz tőled – származó információkra. Nagyon kényes egyensúlyt kell keresnünk ebben a kérdésben, ezért erre a pontra később még részletesen vissza fogunk térni.
- A kontroll iránti vágyad mederbe terelésére
Fontos ismerned a saját motivációidat is. Természetes vágy, hogy a lehető legmaximálisabb kontrollt szeretnénk a kezünkben tudni az egészségünkkel kapcsolatban. Fel kell azonban ismernünk, hogy ez milyen keretek között valósítható meg, és nagyon kritikusnak kell lennünk azokkal az oldalakkal, amelyek egy diétához, egyfajta életmódhoz vagy esetleg egyetlen csodaszerhez kötik ennek a kontrollnak az elérését. Jó esély van ugyanis arra, hogy nincs szó másról, mint a te jogos kontroll szerzési vágyaddal való visszaélésről. Keress olyan információt, amely kerüli az uniformizált megoldásokat, amely teret hagy az egyéni változatosságoknak, és amely őszintén kommunikál a saját határairól is. És természetesen: dolgozz magadon, és keresd meg azokat a területeket, amelyeket “megfertőztek” az irracionális elvárások. Tudatosítsd, hogy az emberi testek között óriási különbségek állhatnak fenn, és nem minden eltérés szorul kezelésre.
Az információ tehát jó, és igen, az információ hatalom is. Hogy legalább három közhellyel tudjunk zárni azt is el kell azonban mondanunk, hogy meg kell tanulnunk bánni vele. A folytatásban beszélünk arról, hogy miért van mindennek kiemelt jelentősége a női egészség kapcsán, valamint arról is, hogy milyen elvárásokat támaszthatunk az orvosok felé 2023-ban.
