A nők az egyenlőség felé tartanak a tárgyaló szobákban – ugyanez azonban nem mondható el a hálószobákról. Mi vezet ahhoz, hogy a heteroszexuális nők számára sokkal kevésbé kielégítő a szex, mint a férfiaknak? És mit tehetünk ez ellen?
A világnak egyre jobb hellyé kellene válni a nők számára. Természetesen rengeteg munka folyik ennek érdekében: harc a szexuális zaklatás ellen, azért, hogy mindenkinek legyen lehetősége időt töltenie a gyermeke mellett a szülés után, és az egyenlő fizetésekért is.
De mi a helyzet az élvezetekkel?
A kutatások azt mutatják, hogy a heteroszexuális nők kevésbé találják kielégítőnek a szexet mint… Nos, mint bármely másik csoport.
Egy 2017-es kutatásban 52000 felnőtt szexuális szokásait vizsgálták. A kutatásban résztvevő heteroszexuális nők mindössze 65 százaléka számolt be arról, hogy rendszeresen vagy mindig van orgazmusa a szexuális együttlétek során. Ezzel pedig az „előkelő” utolsó helyet érték el a résztvevők között, a leszbikus és biszexuális nők, illetve az összes férfi mögött. Heteroszexuális férfi partnereik ezzel szemben első helyezést értek el – 95 százalékuknak van orgazmusa az együttlétek során.
A tendencia nem új. 2009-ben az USA-ban 1857 embert kérdeztek meg a legutóbbi szexuális kapcsolatukkal való elégedettségükről. Nagyjából ugyenezeket az eredményeket kapták.
Ami még ettől is izgalmasabb, hogy a férfiak 85 százaléka gondolta úgy, hogy a partnerének volt orgazmusa az együttlétük alatt. A heteroszexuális férfiak jelentős része tehát úgy gondolja (vagy úgy dönt, hogy hisz abban), hogy a partnerének is kielégítő volt a szex. Ugyanez a tanulmány megállapította, hogy a nők ötször nagyobb valószínűséggel számoltak be valamilyen mértékű fájdalomról szex közben, mint a férfiak. Ez a fájdalom nem az élvezet érdekében konszenzus alapján okozott fájdalom volt, hanem tényleges, nem kívánt kellemetlenség.
Hogyan jutottunk idáig?
Bár az emberi faj évezredek szexuális tapasztalatát tudja maga mögött, még mindig sok kollektív tévedést is birtoklunk a témában – különösen ha a nők szexualitásáról van szó. A szex rengeteg aspektusa maradt tévedések és félreértések leple alatt, még azok számára is, akik tájékozottnak tartják magukat.
Az egyik ilyen tévedés, amely makacsul tartja magát, hogy a férfiak sokkal könnyebben élveznek el mint a nők. A Kinsey Intézet kutatása azonban rácáfolt erre: férfiak és nők nagyjából ugyanannyi idő alatt jutnak el az orgazmusig maszturbáció közben – nagyjából 4 perc alatt. Azok a nők, akik nőkkel vannak szexuális kapcsolatban szintén magas elégedettségről számolnak be a fentebb említett 2017-es kutatásban. Nagyjából 86 százalékuknak van majdnem mindig vagy mindig orgazmusa az együttlétek során. Tehát kimondhatjuk, hogy a nők semmivel nem bonyolultabbak a férfiaknál, mégis sokkal több nehézséggel küzdenek meg az orgazmushoz vezető úton.
Victoria Beltran szerint – aki a dél-floridai egyetem oktatója – ennek számos oka van, az egyik ezek közül a pornó. „A pornó jellemzően csak a férfiak orgazmusát ábrázolja, és nagy része valamilyen erőszakot mutat a női partnerekkel szemben. Ez teljesen eltorzíthatja azt, ahogyan egyes férfiak a szexuális együttlét során női partnereikre tekintenek – mint az élvezetet adó félre, nem pedig mint az élvezet befogadójára. Ugyanezt látják azok a nők is, akik heteroszexuális pornót néznek. Beltran rámutat, hogy a férfi partnerek mindezen félreértések mentén akár fájdalmat is okozhatnak a nőknek. Szerinte sok férfi és nő nem érti, hogy fiziológiailag milyen fontos a legalább 20 perces előjáték, hogy a szex kényelmes és élvezetes legyen a nők számára.
A probléma azonban túlmutat az anatómiai ismeretek hiányán.
Peggy Orenstein három évet töltött 15 és 20 éves nők interjúztatásával a Lányok és a szex című könyvének megírása előtt. „Arra jöttem rá, hogy ezek a fiatal nők pontosan tudják, hogy joguk van a szexhez, azt viszont nem, hogy joguk van ahhoz is, hogy élvezzék.” – magyarázza TED előadásában.
A fiatal nők nagyon gyakran a tisztelet és a kielégülés hiányáról számoltak be szexuális élményeik kapcsán. Állításuk szerint már a randevúkon is nyomás alatt érzik magukat – úgy érzik, az a feladatuk, hogy örömöt nyújtsanak bármi áron. Orenstein megdöbbent, amikor egy elsőéves hallgató egy nyugati parti főiskolán a következőket mondta neki: „Egy lány azért szopja le a srácot az éjszaka végén, mert nem akar szexelni vele, de a fiú elvárja, hogy kielégüljön. Tehát ha azt akarom, hogy elmenjen, és nem akarom, hogy bármi történjen…”
A Michigani Egyetem kutatója, Sara McLelland azt találta, hogy a férfiak és a nők teljesen más kifejezéseket használnak az elégedetlenség hiányának leírására. Míg a nők olyan szavakat használnak, mint a „depresszió”, a „fájdalom” és a „leépülés”, a férfiak soha nem nyúlnak ilyen negatív kifejezésekhez önmagukkal kapcsolatban. Ehelyett a magány, a nem vonzó szexuális partner és az elégtelen szexuális ingerlés problémáira mutatnak rá.
Az az elképzelés, hogy a nők kötelessége, hogy szexuális kielégülést nyújtsanak, és a saját örömük egy opcionális extra, mélyen beleivódott abba, ahogyan a szexet látjuk és tapasztaljuk. Amikor a Cosmopolitan magazin egy 2015-ös interjúban megkérdezte Nicki Minaj énekesnőt és dalszerzőt, hogy „magas vagy alacsony fenntartású-e az ágyban”, a következő válasszal keltett óriási hullámokat a médiában: „Ragaszkodom az orgazmushoz. Szerintem a nőknek ezt egyszerűen meg kell követelniük… Gyakran mondják emiatt, hogy olyan vagyok, mint egy férfi. ‘Miért kell neked mindig elélvezned?’. Uh… mert kell. Mindketten ugyanazért csináljuk. Mindketten ugyanazt az érzést akarjuk a végén.”
Mi tehát a válasz? Lehet egyenlőség a szexben is?
A szexualitással és a testünkkel kapcsolatos elképzeléseink nagy részét nagyon fiatalon kapjuk kézhez. Ahogy Orenstein is rámutat: „A gyerekek bemennek a felvilágosító órákra, és megtanulják, hogy a fiúknak erekciójuk és magömlésük van, a lányoknak pedig menstruációjuk és nem kívánt terhességük”. Ez a fajta gondolkodásmód nem nyitja meg az utat az egészséges szexuális élet felé – senki számára.
Beltran, aki a Healthy Sex & You nevű oktatási honlapot is vezeti, szeretné, ha az öröm fogalma bekerülne a szexuális nevelésbe. Hollandiában ez már megtörtént: a felvilágosítás folyamata már négyéves korban elkezdődik – nem mellesleg ebben az országban az egyik legalacsonyabb a tinédzser terhességek aránya is a világon. Ennek a sikernek persze más okai is vannak – a reproduktív egészségügyi ellátás könnyebben hozzáférhető és kevésbé stigmatizáló a fiatalok számára, mint például az Egyesült Államokban. Ugyanakkor Beltran szerint a szexuális neveléshez való hozzáállásuk mindenképpen szerepet játszik ebben is.
Azt mondja: „A tanterveink nagy része egyáltalán nem is foglalkozik a szexuális együttlétekkel. Azokkal a készségekkel és eszközökkel kezdik, amelyek ahhoz szükségesek, hogy felkészüljünk arra, hogy beszéljünk a partnerrel a szexről és az élvezetről, hogy kiálljunk a saját örömünkért, hogy elfogadjuk a „nem”-et és valódi, lelkes beleegyezést kapjunk, hogy tartalmasnak élhessük meg az intimitást. A szülők felé is végeznek felvilágosító munkát, hogy segítsék őket abban, hogy ezeket a beszélgetéseket hogyan kell elkezdeni és folytatni a gyermekeikkel”.
És úgy tűnik, hogy ez működik, mondja Orenstein. „Vegyük azt a felmérést, amelyben 300 véletlenszerűen kiválasztott lányt kérdeztek meg egy holland és egy amerikai egyetemről; két hasonló egyetemről. A lányok a korai szexuális tapasztalataikról beszéltek. A hollandok megtestesítették mindazt, amit a lányainktól várnánk. Kevesebb negatív következményt tapasztaltak a szexualitásukhoz kötődően (betegség, terhesség, megbánás) és jelentősen több pozitív eredményt, például hogy képesek voltak kommunikálni a partnerükkel, akit elmondásuk szerint nagyon jól ismertek, felkészültek az élményre, és felelősségteljesen élvezték azt. Mi volt a titkuk? A holland lányok elmondták, hogy orvosaik, tanáraik és szüleik már egészen kicsi koruktól kezdve őszintén beszéltek nekik a szexről, az élvezetekről és a kölcsönös bizalom fontosságáról. Ráadásul – bár az amerikai szülők nem feltétlenül beszéltek kevésbé szívesen a szexről – mi hajlamosak vagyunk ezeket a beszélgetéseket teljes mértékben a kockázat és a veszély köntösébe burkolni, míg a holland szülők a felelősség és az öröm egyensúlyáról beszélnek”.
Természetesen a szexuális nevelés nem korlátozódik a pedagógusok és a szülők fiatalokkal folytatott beszélgetéseire – a pornográfia is a nevelés részét képezi. Ahelyett, hogy tagadnánk, hogy a tizenévesek hozzáférnek a pornóhoz és tanulnak is belőle, Beltran azt állítja, hogy a fiataloknak átfogó képet kell nyújtanunk arról, hogy a pornó milyen módon jön létre.
Azt mondja: „A pornó általában az első alkalom, amikor valaki szexuális aktust vagy meztelen testet lát, ez általában 14 éves koráig valamikor megtörténik. A legtöbb fiatal sajnos nem kap felvilágosítást arról, hogy mennyi előkészítés és szervezés zajlik a színfalak mögött annak érdekében, hogy a képen látható végeredmény létrejöjjön. Szeretném, ha a pornóipar ránézne erre a problémára, és olyan szexuális felvilágosító videókat készítene, amelyek feltárják a színfalak mögötti dolgokat, például a megbeszéléseket és megállapodásokat arról, hogy milyen szexuális aktusokra kerül sor, mikor, mennyit tesznek majd stb. Ez a beleegyezés. A fiataloknak pornóműveltséget kellene szerezniük, hogy jobb fogyasztókká válhassanak.”
Tehát, lehetséges-e egyáltalán a férfiak és nők orgazmusa közötti szakadék megszüntetése? Mi kellene hozzá?
Beltran szerint még sok munka vár ránk. „Az élvezethez bizalomra van szükség, de a társadalmunkban úgy beszélünk a szexről, hogy az szégyent és titkolózást szül. Sajnos az iskolákban folyó átfogó szexuális felvilágosítás nélkül kétlem, hogy közel kerülünk ahhoz, hogy biztonságos környezetet teremtsünk a szexuális tevékenységre nagyon is kíváncsi fiatalok számára, pedig ez elengedhetetlen ahhoz, hogy rájöjjenek, mi okoz nekik örömet.” Szerinte ott kell kezdenünk, hogy hogyan tanítjuk meg a gyerekeket arra, hogy megértsék és megbecsüljék önmagukat. Ez magában foglalja az interszexuális identitásokról való beszélgetést, valamint a nemek és a szexualitás feltárását egy nagyon széles spektrumban.
Ezenkívül a szexualitásában egészséges társadalom létrehozása olyan munka, amelyért felnőttkorban is tennünk kell. „Szexuális lényként mi, emberek nem vagyunk statikusak, így a szexuális nevelésünknek sem kellene annak lennie… Egyszerűen csak el kell engednünk a testünkkel kapcsolatos félelmeket, szégyenérzeteket és szorongásokat” – mondta Billie Quinlan, a szexuális jólétet elősegíteni kívánó Ferly online útmutató társalapítója és vezérigazgatója TEDxClapham előadásában.
„Képesnek kell lennünk arra, hogy nyíltan kifejezzük magunkat, megkérdezzük, mit akarunk és mit nem akarunk, és szükségünk van a szexualitást kutató tudomány területekre, hogy jobban megismerjük a testünk reakcióit.” Ez azt is jelenti, hogy partnerünk örömét ugyanolyan fontosnak tartjuk, mint a sajátunkat – nem többnek, nem kevesebbnek.
Beltran egyetért ezzel. Hozzáteszi azt is: „Az önbecsülés építésének prioritást kell élveznie, különösen egy olyan társadalomban, amely mindent megtesz azért, hogy rosszul érezzük magunkat a bőrünkben. Az önállóság megszerzése, az önbecsülésen és az egészséges testképen való munka, valamint az érzelmileg támogató és pszichológiailag egészséges kapcsolatok minden embernek segíthetnek abban, hogy több örömet szerezzen a szexuális életében, mert általánosságban is többet lesznek képesek kihozni a kapcsolataikból”.
Ajánlott videók:
Peggy Orenstein: What young women believe about their own sexual pleasure
Sex Education…With Pleasure | Victoria Beltran | TEDxUSFSP
How can we create a sex positive future for women? | Billie Quinlan | TEDxClapham
Fordította: Hofgárt-Ékes Noémi
