2023-ban kutatás kutatás hátán jelenik meg: gyakorlatilag naponta bővül a tudásunk a testünk működésével kapcsolatban (is). Mégis vannak olyan területek, amelyekről még csak mostanában kezdtünk tudomást venni. Ezek a területek pedig jellemzően a női testen helyezkednek el. Ha érezted már úgy, hogy az orvosod a tüneteid felét sem hiszi el, vagy tapasztaltad azt, hogy szétteszik a kezüket, ha a ciklusodról vagy a cikluskövetésről mesélsz, esetleg nagyon furán néznek rád, ha helyre szeretnéd állítani a ciklusod egészségét ahelyett, hogy megszüntetnéd, és abszolút nem érted, miért történik ez – akkor mindenképpen olvass tovább, mert ez a cikk pontosan neked szól.
Jaj ne, a nőkről megfeledkeztünk!
Bár a kutatások a női egészséggel kapcsolatban végre stabil tempóban sokasodnak, látnunk kell, hogy a felfokozott pörgés mögött leginkább a súlyos lemaradás behozására tett kísérletek állnak. Az egészen közeli múltig ugyanis viszonylag kevés kutatót foglalkoztatott a női hormonrendszer egészséges vagy éppen patológiás működésével, ami természetesen ahhoz vezetett, hogy nők tömkelegét érintő betegségek maradtak érdemi kutatási eredmények híján tökéletes sötétségben. Egyébként is mostoha sorsunk volt és van az egészségügyben, erről nagyon sokat írtunk már nektek: a helyzet még a közelmúltban is annyira rossz volt, hogy a női nemi szervek anatómiája is csak jelentős hiányosságokkal volt ismert a kétezres évek elejéig. A nők emellett sokkal rosszabb esélyekkel indulnak a szülészeti és nőgyógyászati ellátás sok pontján. A szülészeti erőszak például a nők elleni erőszak utolsó, széles társadalmi körben elfogadott formájaként ma is virágzik, az endometriózis diagnózisára pedig jellemzően 8 évet kell várniuk az érintetteknek. A helyzet akkor sem jobb, ha kilépünk a nőgyógyászati rendelőkből: kutatások szerint a nők sokkal nagyobb eséllyel halnak bele a szívinfarktusba, hiszen a tüneteiket hajlamosak pszichoszomatikusnak tekinteni, és ugyanezen okból jelentős a késlekedés a nők autoimmun állapotainak diagnosztikájában is.
És hogy miért van ez?
A probléma gyökere az, hogy a (nő)orvoslás sem maradhat érintetlen attól a társadalmi berendezkedéstől, amelyben létezik. Amíg a nők társadalmi pozíciója nem rendezett, addig egészen egyszerűen nem várhatjuk, hogy a nőgyógyászati rendelők vagy éppen a kutatócsoportok az univerzum általános működéséből kiszakadva kezdjenek működni. Helyette fel kell készülnünk arra, hogy akárcsak az élet más terepein, ezeken a területeken is általános jelenség lesz
… a női tapasztalatok megkérdőjelezése
… a nők erős alárendelt helyzetének állandósulása az orvos-beteg kapcsolatokban
… a női szexualitás kérdéseinek hiányos ismerete
… a termékenységi problémák priorizálása az általános egészségi állapot kérdéseivel szemben
Tabuk és a tudomány
De miért lehet az, hogy a kutatási eredmények és a régóta vágyott tudás még azokban az években is nehezen szivárog át a nőkhöz, amikor az emésztésünk minden állomásáról minimum ezer belgyógyász TikTok csatornáján nézhetünk nagyon plasztikus videós tartalmakat?
Egyszerűen mindeddig nem voltak kompatibilisek a jó ízléssel a hüvely, a csikló és a menstruáció kifejezések, pláne nem ezek vizuális megjelenítése – enélkül pedig őrült nehéz edukatív tartalmakat gyártani. Csak az elmúlt 3-4 évben tudunk beszélni a női egészségről nagyobb nyilvánosság előtt úgy, hogy nem kell lecserélnünk a csikló, a peteérés vagy a vérzés szavakat kínos, legalább négy másodpercig tartó csendre.
A szemérmeskedés több borzasztó jelenségért tehető felelőssé. Melyek ezek?
- Patológiás folyamatok maradnak kezelés nélkül éveken át, így akár maradandó egészségkárosodást okozva (endometriózis, PCOS, bakteriális vagy gombás fertőzések – hogy csak párat említsünk). Próbálj csak ki egy kardiológiai konzultációt úgy, hogy nem használod a “szív” szót. Nem lesz egyszerű, ugye? Nők ezrei szégyellik még ma is a nemi szerveiket vagy a hormonrendszerüket érintő panaszaikat tompítás és eufemizmus nélkül orvoshoz vinni.
- Normális folyamatokat kezdünk medikalizálni (mint amilyen például a méhnyaknyák – rengeteg nő próbálja még ma is kikezelni magát belőle különböző hüvelyi készítményekkel).
- Ráadásul emiatt olyan nehéz átadni az egészséges működésekről szóló információkat is akár a közösségi médiában, akár face to face, anya-lánya, barátnő-barátnő, barát-barátnő viszonylatban. Ha a szégyen a meghatározó érzésünk a női test alapvető működéseivel kapcsolatban, akkor képtelenség jó kapcsolatot építeni a testünkkel.
Van tehát tudáshiány a nők és az orvosok oldalán egyaránt, de van egy másik, a fentiek fényében első ránézésre nagyon meglepő tendencia: a hormontartalmú készítmények extrém mértékű térnyerése. Miért meglepő ez? Mert azt gondolhatnánk, hogy a közelmúltig ennyire homályos területtel kapcsolatban nagyon óvatosak leszünk bármilyen erőteljesebb beavatkozás elvégzése előtt. Hiszen a tabletta megszünteti a női ciklus működését – ami olykor perse lehet szükséges, de nyilvánvalóan csak megfelelő mérlegelést követően, valóban indokolt esetben érdemes meghozni ezt a döntést. Ha a zsibbadó lábat eszünkbe sem jut levágni, miért likvidáljuk azonnal a női ciklust, amint nem működik tökéletesen? Különösen akkor, ha nem is tudjuk pontosan, mit várhatunk tőle, milyen is a tökéletes, hibátlan működése?
Nem tudom mi ez pontosan, de a fogamzásgátló mindent meg fog oldani!
A feminizmus hatvanas-hetvenes évekbeli hullámainak egyik legforradalmibb eseménye volt a hormonális fogamzásgátló készítmények bevezetése. Nem csoda: végre a megfelelő kézbe helyezte ugyanis a termékenység fölötti kontrollt – a nőkébe. Ezzel együtt ráadásul a használatával úgy tűnt, hogy kiiktathatóvá válik a női élet megkeserítője: a hormonrendszer. Milliónyi megválaszolatlan tünetre, panaszra, szindrómára jelentett egyszerű megoldást a tabletta. Míg nincs ciklusod, nincs PCOS-ed, PMS-ed, vérzésed, változó méhnyaknyákod, ingadozó teljesíményed sem.
Ami pedig nincs, azzal nem kell foglalkozni, ugye? Milliónyi nő szedte és szedi ma is kamaszkorától egészen addig, amíg nem tervez gyermeket, vagy – rosszabb esetben – amíg bírja mellékhatások nélkül. Így vált a tabletta a nőgyógyászat információ hiánnyal masszívan sújtott éveiben az összes menstruációs zavar, a hüvelyfertőzések, az endometriózis, a fájdalmas vérzés, vagy akár a rossz hangulat fő kezelési eszközévé. És így történt az is, hogy mára – nagyjából hatvan év alatt – gyakorlatilag teljesen eltávolodtunk a testünk egyik alapvető működéséről.
Mostanra azonban pontosan tudjuk, hogy a hormonrendszer nem felesleges kapacitás a női testben. Egyre jobban értjük, hogy mi minden van ennek a működésébe szálazva: a csontjaink, a szívünk, az ereink, az idegrendszerünk, az emésztésünk egészségét alapvetően meghatározza a hormonális működéseink egészsége. Mára rengeteget tudunk arról, miért van óriási szükségünk a ciklusunkra, és arról is, hogy a testünk nem termékeny állandóan (ez a tévhit például még virágzott a hetvenes években) – itt volt az ideje tehát óriási kérdőjeleket tenni a fogamzásgátlók ilyen széles körű elterjedésének indokoltsága mögé. Ezzel párhuzamosan azonban kezdetét kell vennie egy másik folyamatnak: rehabilitálni kell a női ciklust. Meg kell tanulnunk, hogy nem a ciklusunk felel az egyensúlyzavarokért, hanem a nőként élhetetlen környezeti tényezők sora. Hogy a betegségek nem azt mutatják, hogy az egész rendszer felesleges és használhatatlan. Békét kell kötnünk a testünkkel.
