Ismerős ez a mondat? Ha valamilyen krónikus betegséggel küzdesz, amelyet csak nagyon hosszú idő alatt sikerült kezelni vagy diagnosztizálni, jó eséllyel te is jártál olyan fórumokon, ahol elkeseredett nők százai keresnek így orvost. Facebook csoportok jönnek létre még ma is azért, hogy az érintettek meg tudják osztani egymással azoknak az orvosoknak a nevét, akik végül kezelni kezdték őket, akik megoperálták az endometriózisukat, akik végre diagnosztizálták a PCOS-üket – vagy nagyon gyakran azokét, akik végre emberségesen bántak velük.
Ezek alapján úgy tűnhet tehát, hogy a jó szakemberségnek nem feltétele a konkrét tárgyi tudáson kívül semmi – sem a bánásmód, sem a kommunikáció, sem az, hogy hogyan érzed magad a rendelőben a vizsgálatok során. Az első a fizikai egészség, minden más plusz luxus. Ebben a cikkben ezt a tévhitet szeretnénk eloszlatni – Dr. Vörös Anna, az L33 Medical Nőgyógyászati Centrum vezetője, szülész-nőgyógyász szakorvos, termékenységi specialista lesz ebben a segítségünkre.
Menj úgy nőgyógyászhoz, mint Barbie!
“A rendelőnk megnyitásakor nem véletlenül választottuk mottónak az “Itt mindig lehet még egy kérdésed!” mondatot. Tapasztalatból tudom ugyanis, hogy a páciensek jelentős része nagyon feszült, sokan szoronganak, és csak a beszélgetés végén jut eszükbe még valami, amit mindenképpen szeretnének tudni. Az elejétől, nagyon tudatosan szerettem volna számukra olyan légkört teremteni, amelyben nyugodtan feltehetik a kérdéseiket, és nem kell aggódniuk, hogy végül a számukra fontos információk nélkül távoznak. A rendelő irányelveinek megalkotása során prioritás volt számomra és a velem dolgozó kollégáim számára is az, hogy meghitt, nyugodt környezetet teremtsünk a vizsgálatokhoz és konzultációkhoz.”
Anna az ebben való elkötelezettségét egészen különleges módon nyilvánított ki. A rendelőbe látogatáskor ugyanis nemcsak a szakmaiságra kapunk garanciát, de a bánásmódra is. “Ha valaki megjelenik a rendelésünkön, és úgy érzi, hogy ott nem bántak vele megfelelően az ellátása közben, azaz bármelyik munkatársunk sértő volt, vagy nem hallgatta meg a kérdéseit, vagy úgy kommunikált, hogy az a beteget kényelmetlen helyzetbe hozta, akkor természetesen visszafizetjük neki a vizsgálati díjat.”
Mindez nemcsak azért fontos, mert visszaigazolás a betegek számára arról, hogy jogos igényük a megfelelő bánásmód. Azért is nagyon jelentős, mert egyfajta szakmai “ars poetica”, amely szerint a betegellátás során a kommunikáció is egy beavatkozás, amelyben pontosan ugyanolyan körültekintőnek kell lenni, mint a diagnosztikus eljárások vagy a kezelés alatt.
“Ez a pénzvisszafizetési garancia egyfelől kinyilatkoztatása is a kollégáimba vetett bizalmamnak: a szaktudásukban és az emberi hozzáállásukban maximálisan megbízok. De természetesen emellett elvárás is minden velünk együtt dolgozó orvossal és asszisztenssel szemben. Az első számunkra a hozzánk forduló nők biztonsága – nemcsak orvosszakmai értelemben, hanem bánásmód tekintetében is.”
Egyáltalán nem tévedés tehát, ha arra a húsz-huszonöt percre, amelyet az egészségedre szánsz akkor is tudsz énidőként gondolni, ha az éppen az orvosi rendelőben, és nem a konditeremben zajlik – azaz Barbie széles mosolya a nőgyógyászati vizsgálat előtt abszolút nem utópia! Sőt: egy ideális világban minden orvosi beavatkozásnak a szorongások csökkentése irányába kellene mozdítania az állapotunkat, ahelyett, hogy újabbakkal bővíti a gyakran amúgy is meglehetősen hosszúra nyúló félelem-listánkat. Ahogyan Anna fogalmaz: “Mi arra törekszünk, hogy egy-egy vizsgálat, konzultáció során ne csak fizikai, hanem lelki gyógyulást is biztosítsunk a betegeinknek. Maximális figyelemmel hallgatunk, kérdezünk, ha szükséges, visszakérdezünk, és magas szakmai felkészültséggel válaszolunk.”
A kiemelkedő szakmaiság és a jó bánásmód tehát nem egymást kizáró opciók: csakis együtt értelmezhetőek minőségi orvosi ellátásként. Egészen egyszerűen nem kényszerülhet egyetlen beteg sem választásra a pszichés és a fizikai jóléte között.
Milyen tehát az idilli orvos-beteg kapcsolat 2023-ban?
Ahogyan korábban is említettük, azok a változások, amelyek jelenleg zajlanak extra kihívásokat teremtenek orvos és betege számára egyaránt. Könnyen lehet, hogy az adott rendelésen az egyik betegnek még egyáltalán nincs igénye arra, hogy partneri viszonyban legyen az orvosával, sőt, információk híján valójában nem is tud ebbe a helyzetbe belehelyezkedni. A húsz perccel utána következő azonban mindent tud az állapota gyökérokairól és kezelési lehetőségeiről, és ennek megfelelő jelenlétet vár el. A két attitűd között pedig nagyon nehéz váltani. Ez mindkét oldal számára megterhelő, és mint minden átmeneti időszak, ez is sajátos káoszt eredményez.
Az orvosok szakmai szocializációja sem tudott lépést tartani a változó igényekkel: míg korábban a soft skillek (mint amilyen például a kommunikáció) tulajdonképpen elhanyagolható szereppel rendelkeztek az orvosi pályán a tudás felhalmozása mellett, addig mára az egyik legjelentősebb képességgé nőtte ki magát az, hogy az adott orvos hogyan képes szót érteni a betegeivel.
Ezek miatt az égető aktualitások miatt fontos beszélnünk arról hogy mire lenne szükség a gyakran tapasztalt káosz és a fájdalmas csalódások elkerülése érdekében mind a betegek, mind az orvosok oldalán. Enélkül a kommunikáció nélkül ugyanis nem várható átható változás. Dr. Vörös Anna és csapata a bánásmódra vállalt garanciával éppen ezen az úton tesz egy hatalmas, példaértékű és nőközpontú lépést. Őszintén reméljük, hogy a következő évtizedek során egyre többen követik majd őket.
