Interjú Heiduk-Szabó Csillával
Köszöntünk benneteket, ma Noémivel egy szuper érdekes témát és egy szuper érdekes szakértőt hoztunk nektek erre az élő beszélgetésre. A mai beszélgetőpartnerünk, Heiduk-Szabó Csilla lesz, aki a hisztamininfónak az alapítója, és arról beszélgetünk a következő egy órában, hogy mi is az a hisztamin intolerancia, hogy mit tudunk vele kezdeni, milyen tünetei vannak, hogy lehet diagnosztizálni. És még arról, hogy mi köze van a női ciklushoz és a hormonokhoz.
Dr Varga Zsuzsanna: Szia Csilla! Köszi, hogy elfogadtad a meghívásunkat, és először beszélj róla kérlek kicsit, ki vagy, mi vagy, mit csinálsz, és hogy kerültél erre a hisztaminos, hisztamin infós útvonalra.
Heiduk-Szabó Csilla: Sziasztok! Szeretettel köszöntök mindenkit és nagyon-nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, mert nagyon hálás vagyok minden olyan adandó alkalomért, ahol egy kicsit a hírét vihetem a hisztamin érzékenységnek, hogy ez valóban nem egy képzelt betegség, hanem vannak olyanok, akiknek ezzel problémája van.
Heiduk-Szabó Csilla vagyok és úgy kerültem bele ebbe a témába, ahogy a legkevésbé szerettem volna. Saját magam is érintett vagyok, és bizony néha hisztamin érzékeny vagyok, ez most így furcsán hangzik, de majd le fog tisztulni szerintem a végére. Nálam olyan tíz évvel ezelőtt és úgy derült ki, hogy hirtelen fogytam tíz kilót pár hónapon belül. Mázlim volt a háziorvosommal, aki az első vizsgálatok között javasolta azt, hogy hisztamint és DAO enzimet is kéne nézetni, merthogy neki kicsit gyanús ez a hirtelen fogyás, sok hasmenés, hányinger étkezések után. De leginkább az volt neki gyanús, hogy nem tudtam megnevezni egy élelmiszert, tehát nem tudtam azt mondani, hogy nekem ez a tej után van, vagy a glutén után, vagy az akármi után, hanem mondtam, hogy konkrétan minden étkezés után ugyanez van.
Így lett neki igazából gyanús, hogy milyen rejtett élelmiszerek lehetnek, ami problémát okoz. Akkor elküldött hisztamin tesztre, laktóz tesztre, fruktóz kilégzéses tesztre, kaptam egy vastagbéltükrözést ugye, a hasmenés miatt, és egyből ott ki is derült, hogy nekem így túl magas a hisztamin szintem, túl alacsony hozzá a DAO enzimem, aztán kiderült, hogy vastagbélgyulladásom is van, vékonybél gyulladásom is volt, fruktózérzékeny is voltam. Tehát, a teljes bélrendszer volt oda tulajdonképpen. És a legérdekesebb az összes diagnózisom közül a hisztamin volt, akkor azt se tudtam mi ez, ezt a szót sem hallottam még, így elkezdtem róla keresni, de nem találtam magyarul semmit.
Volt egy doktornőnek egy oldala, aki Németországból költözött haza, ő írt róla magyarul, meg volt egy DAO enzimnek a reklám oldala, és ennyi. És akkor elkezdtem keresni németül – a férjem német, úgyhogy ez nem volt probléma, és így találtam el, hogy úristen, hát tele van az internet németül a hisztamin érzékenységgel, meg hisztamin intoleranciával, asztrocitózissal és hasonlókkal, és akkor elkezdtem ebbe beleásni magam, és láttam, hogy a Facebookon azért van egy kis szerveződés.
Volt egy kis csoport, talán ötszázan voltak benne. És akkor így jött ez, hogy én végülis beszélek németül, angolul is, így gondoltam lefordítom, amit találok. Így jött az elmúlt tíz év alatt ez a fordítósdi, és ez akkora lett már, hogy most ez a munkám, tulajdonképpen ebből élek. Ez lett a hisztamin.infó a végén.
Dr V. Zs.: Ez jól sikerült. Megfogtad azt a réteget – mert nyilván elég sokan vannak – akik ezzel a problémával küzdenek, és elég sok cikket lehet már találni, akár a PubMed-ben is, tudományos cikkek is vannak ebben a témában. Ugye beszéltünk erről, hogy nem igazán ismert ez a probléma, nem tudnak vele mit kezdeni, vagy nehéz vele hova fordulni. Nyilván hallottak már a legtöbben a hisztaminról, valószínűleg a hisztamin intoleranciáról is, de azért mondjuk el nagyon röviden, zanzásítva, hogy mi az a hisztamin, és hogy hogy lesz valaki hisztamin intoleranciás, vagy hogy ez micsoda igazából.
H-Sz. Cs.: Vagy hogy ezt a szót ne mondjuk ki. De majd most mindjárt helyesbítünk, hogy miért nem használjuk, és egyébként miért használjuk mégis.
A hisztaminnak rengeteg szerepe van a szervezetünkben. Ez az, ami az egészet ennyire iszonyatosan megbonyolítja mondjuk egy laktóz vagy egy fruktóz intoleranciához képest, hogy tulajdonképpen a hisztaminnak tetőtől talpig a szervezetünkben minden szervrendszerben van valamilyen szerepe. Csak hogy ilyen legnagyobbakat soroljunk: neurotranszmitterként működik az idegrendszerben, éberséget vált ki, félelmet erősít, a fight or flight reakcióban van ugyanúgy szerepe az adrenalin mellett, szöveti hormonként van szerepe a szervezetben, biogén aminként bevisszük az ételekkel, tehát kívülről is bekerül, nemcsak a szervezetben van jelen, immunválaszokban, gyulladásos reakciókban, mediátor a szervezetben, tehát tényleg nagyon-nagyon sokrétű, sőt, a növényvilágban és az állatvilágban is mindenhol jelen van. Tehát nincs olyan élő szervezet, amiben ne lenne jelen hisztamin.
Úgyhogy a természet azt gondolom, hogy gondolt valamit ezzel a hisztaminnal, nem valami gonosz dologról van szó, biztos, hogy van valami komoly szerepe, hogy tényleg mindenhol, még az útszéli fűszálban is van hisztamin. Ez szokott még problémás lenni, hogy a hisztamin diétánál is hisztamin mentes élelmiszereket keresünk – olyan nem sok van, vizen és cukron kívül körülbelül mindenben van hisztamin. Nagyon sokrétű a szerepe a szervezetben, és egy csomó mechanizmust nem is ismerünk, csak találgatunk, hogy ott most mi a fenét keres a hisztamin, vagy mit vált ki, hogy ha megemelkedik.
Például most pont egy kutatásba futottam bele, diabétesszel kapcsolatban tesztelnek egy új gyógyszert, ami hisztamin receptorokon keresztül hat, a H3-as receptoron keresztül, diabétesszel, merthogy úgy néz ki, hogy itt igenis az inzulinrezisztenciának is van kapcsolódása, és az is kimutatható, hogy aki inzulinrezisztens, annak a szisztémás hisztamin szintje magasabb, mint az átlag egészséges populációnak kéne, hogy legyen. És emiatt, hogy ennyire sok szerepe van a szervezetben, hogy ha sok lesz ebből, mert mondjuk valakinek ez a hisztamin bontás nem megfelelő, akadozik, eldugul ez a cső, amin kifelé kéne, hogy folyjon, akkor mindenhol, ahol szerepet tölt be a szervezetben, mondjuk az idegrendszerben, ott egy tünetet tud kiváltani, mert ott úgymond feldúsul tulajdonképpen a mennyiség, és például a félelmet, hogy ha valaki szorongós, akkor a félelmet a hisztamin tovább erősíti. Vagy nem tudsz tőle aludni, mert az alvás-ébrenlét ciklust is szabályozza, és ugye ilyen irányba tolja el, hogy ha sok, akkor nem elalszol tőle, hanem ébren maradsz.
Vannak olyan alvászavarra felírt gyógyszerek, amik egyébként antihisztaminok, tehát amik H1 blokkoló antihisztaminok, ezáltal vált ki álmosságot. Ez nehezíti meg ennyire igazából ezt az egészet, hogy mik a tünetei, merthogy rengeteg tünete van, iszonyatosan nagy a paletta, és ez a hisztamin érzékenység tulajdonképpen, hogyha az enzimes bontás nem működik megfelelően, vagy valamiért a szervezet túl sok hisztamint szabadít fel önmaga, merthogy a szervezet is tárol hisztamint (a masztocitákban, a legnagyobb részét, meg több helyen is, de most ez szerintem a hallgatók szempontjából nem lényeges). A masztocitákban van a legtöbb, és ha valamiért stressz éri a szervezetet, akkor ez felszabadul. És stressz alatt nem csak a klasszikus stresszt értjük, hogy ha a szervezet működését nézzük, hanem tulajdonképpen mindent, amit Selye János is nagyon jól megfogalmazott: ha elvágod magad, ha autóbaleseted lesz, ha méreg kerül a szervezetedbe, ha normál stressz ér – ez mind-mind stresszreakció.
Ha valamiért a szervezet nem egy homeosztázisban működik, az egy stressz: túl meleg, túl hideg, szauna, túl megerőltető edzés. Minden, ami “túl”, az egy inger, az egy stressz. És az bizony hisztamint szabadít fel. Ha valakinek ez az enzimes bontás nem jó, akkor a hisztamin nem kerül elbontásra, hogyha meg még élelmiszerekkel is visszük be, mert mondjuk a kolbász, a hosszan érlelt élelmiszerek (főleg a húsok, a legistenibb ízű sonkák, szalámik és kolbászok tele vannak hisztaminnal), vagy egy jó tonhalkonzerv, paradicsom is tele van hisztaminnal.
Ha ezt még kívülről is bevisszük, bizony rengetegféle tünet jelenhet meg, annak megfelelően látható akár, hogy kinek mi gyenge pontja. Az emésztőrendszer, a bőr, az idegrendszer? Tehát nagyon testszerte tud megjelenni, és nincsenek nagyon kimondott tünetek, amire azt lehet mondani, hogy “aha, neked ha hasmenésed van, akkor hisztamin-érzékeny vagy”, vagy ha “ekcémád van, akkor az biztos, hogy hisztamin érzékenység”. Vagy az urtikária nagyon tipikus hisztaminos reakció, hogy valakinek kivörösödik a mellkasa, akár egy pohár vörösbor után. Itt sem biztos, hogy csak a hisztamin van a háttérben, de elég valószínű, hogy ott azért van valamilyen hisztamin dolog például.
Dr V. Zs.: Egyébként nagyon jó hallgatni, mert látszik rajtad, hogy imádod a témát. Mi az, ami alapján mondjuk feltételezhetjük, hogy hisztamin érzékenységünk van, vagy gondolhatunk rá, vagy egyáltalán utána kellene mennünk? Hova forduljunk, és hogy induljunk el ezzel, hogy ha valaki gondolkodik azon, hogy esetleg a tünetek alapján el kéne indulni? Tehát először beszéljük meg, hogy mégis mik azok a tünetek, amik alapján gyanakodhatunk, aztán hogy merre érdemes, és hogyan induljunk el?
H-Sz. Cs.: Azt mondhatnám, hogy a tapasztalataim alapján, tehát akikkel együtt dolgozom, hozzám fordulnak segítségért, mondjuk, hogy mik a legjellegzetesebb tünetek, akkor az emésztőrendszer az nagyon nagy százalékban érintett, tehát azt mondanám, hogy a 80 százaléknál valamilyen típusú emésztőrendszeri tünet, hasmenés, hányinger, akár tényleg étkezés után hányás, ezek nagyon gyakoriak.
Nagyon gyakori az alvászavar, hogy az alvás nagyon töredezetté válik, hogy sokszor riad meg valaki, ez annak köszönhető, hogy éjszaka semlegesítjük a hisztaminnak a legnagyobb részét, és az egészséges szervezetben is éjjel háromkor a legmagasabb a hisztamin szint, csak ott annyira magas, hogy nem ébreszt meg. Ez is nagyon gyakori, hogy ébrednek éjjel, de ugye ez is ezer másnak a tünete lehet, ugyanúgy, ahogy a hasmenés, hányinger, hányás, étkezés után.
Nagyon sokaknak van valamilyen légzőrendszeri panasz, asztma, folyamatosan eldugult orr, vagy a légutak beszűkülnek például, azt érzi, hogy nem kap levegőt, idegrendszert érintő az nagyon-nagyon gyakori. A pánikszorongás, bármilyen ilyen típusú betegségeknél azt mondom, hogy 70 százalékuk valamilyen szinten érintett, valamilyen szintű idegrendszeri problémával. Nagyon sok a szorongós, túlgondolkozós, túl stresszelős, tehát hogyha még ezt nem is nevezzük egy betegségnek, mint egy pánikbetegség, akkor is a szorongás nagyon jellegzetes. És akár össze is tudjuk kötni egy rossz élelmiszerrel. Tehát megeszünk valamit, aminek nagyon magas a hisztamin tartalma, és utána két órával jelentkezik egy ilyen belső idegesség, feszültség, és nem tudod hova tenni, hogy most mitől félek? Teljesen ok nélküli. És általában ez nagyon jellemző, hogy étkezés után jelentkezik kb másfél órával.
Persze vannak kivételek, mint minden betegség esetén, vannak, akinek csak másnap jelentkezik, van, akinek 20 perc múlva, de az a legjellemzőbb, hogy bekerül az étel a gyomorba, elhagyja a gyomrot és akkor, amikor a vékonybélbe ér, és nem történik meg a megfelelő bontás, akkor, amikor a túl sok hisztamin beszívódik a vérbe, akkor kezdődnek a tünetek, és ez lehet például a hasmenés másfél órával az étkezés után, migrén, nagyon sok a migrénes, fejfájós, akár tenziós migrénnel keverve. Cluster fejfájásosok között is van sok hisztaminos. Refluxnál is nagyon gyakori, hogy hisztamin is van a háttérben, és a szapora pulzus, tehát az, amikor étkezés után eltelik egy óra, és azt érzi valaki, hogy kiugrik a szíve. Az egy nagyon-nagyon jellegzetes hisztamin reakció például. Ha valaki ilyet észlel magán, ott szinte mindig lehet arra gondolni, hogy oké, ezt hisztamin okozza. Tehát van egy nagyon szapora pulzus, és ugye ez összekötődik aztán ezzel az egésszel, hogy rápánikolsz, rászorongsz, hasmenésed lesz, lehet, hogy igazából nem is biztos, hogy a hisztamintól, csak attól, hogy rápánikolsz erre a szapora szívverésre.
Többen vannak olyanok, akik vérnyomáscsökkentőt vagy valamilyen béta-blokkolót szednek folyamatosan, és emellett jelenik meg nekik hisztamin probléma, mert a béta-blokkolók sajnos nagyon erős DAO enzim blokkolók is, és emiatt a hisztamin bontás elkezd aztán akadozni, és akinek van mondjuk erre egyébként is egy-egy hajlama, hogy ott valami bigyusz lesz, akkor sajnos ők is így beleeshetnek ebbe a dologba.
A bőr-bőrrel kapcsolatos tünetek is nagyon jellegzetesek, például a mellkasi kivörösödés, foltokban megjelenő urtikária, hisztaminos reakcióval egy az egyben. Viszont az a probléma, hogy a bőrbetegségek esetén sokszor nem tudjuk a valódi kiváltó okot, tehát nem találják meg az okot, és akkor így ráhúzzuk a vizes lepedőt a hisztaminra, hogy akkor ez biztos hisztamin. Nagyon sokan vannak például úgy is, hogy ekcémával hisztamin diétáztatják, és hiába diétázik és már csak rizst meg cukkinit eszik, tehát nullhisztamint kvázi, és még mindig ott az ekcéma. És hogy így nem lépnek tovább, hanem így erőltetik, tehát bennragadnak ebben, hogy ez hisztamin.
Dr V. Zs.: Igen, mert hát most felsoroltad ezeket a tüneteket vagy probléma csoportokat, de azért ez egy brutál széles spektrum. Tehát ez a hisztamin egy negatív jolly joker, amit egyik végén a spektrumnak ugye bagatellizálnak, és nem foglalkoznak vele, a másik végén meg ez van, amit te mondasz, hogy akkor megfogunk egy ilyen diagnózist, és akkor kinevezzük ezt a főmumusnak. De akkor azt lehet igazából mondani, hogy azért ez az esetek nagy százalékában valamilyen összefüggést mutat mondjuk az étkezéssel, mert nyilván lehet, hogy van valamilyen alapprobléma a háttérben, ami miatt alapvetően magasabban a hisztaminszint, és vannak valamilyen alaptünetek, de amikor valaki magas hisztamin tartalmú élelmiszerekkel még plusz hisztamint visz be, akkor ezek a tünetek felerősödnek, tehát valamiért az étkezések triggerelik, vagy kiváltják ezeket a tüneteket.
És gyakran nem feltétlenül figyelünk arra, hogy két órával később egy étkezés után megjelenik valami tünet, ami nem is mindig jelenik meg, és nem is mindig veszi észre. Elég tudatosan kell arra figyelni, például írjon egy táplálkozási naplót, és akkor ott leírja, hogy mi mi után következik, és talán akkor ott meglát egy mintát. Milyen okokat tudnánk felsorolni, amik kiválthatják, vagy miket nevezhetünk gyökérokoknak?
H-Sz. Cs.: Még egy pillanatra hadd kanyarodjak vissza ezekhez a tünetek megjelenése és az étkezéssel összeköthető megjelenéshez, mert az a probléma, hogy még csak nem is biztos, hogy csak az étkezés váltja ki, mert hogy trigger lehet egyébként, meg nagyon sokaknak trigger, mondjuk a sport, vagy az, hogy bemegy a szaunába és úgy esik ki a szauna ajtón, hogy annyira rosszul lesz, hogy szédül, szorong, hasmenése lesz. Minden olyan helyzetben, ami stresszt vált ki, akkor megjelenhetnek a tünetek, de általában az étkezés is kiválthatja. Az étkezés a legnagyobb trigger úgymond, amire fel szoktak figyelni az emberek, hogy hú, miért vagyok ilyen rosszul az étkezés után, vagy miért van hasmenésem, vagy ugye megiszik egy pohár bort és tiszta vörös lesz a mellkasa, akkor egyből az étkezéshez köti. Amíg lehet, hogy ezt a sportnál nem kötöd össze ennyire, hogy kivörösödik a mellkasom. De tehát ilyenek is kiválthatják a tüneteket, ezt csak azért, hogy így helyesbítsük, hogy ne mindenki csak az étkezését nézze, merthogy vannak más olyan tényezők is, amik kiváltják nemcsak az étkezést egyébként.
Dr V. Zs.: Oké, szóval nézzük meg, mégis mik lehetnek ennek az okai! Feltételezem azért valószínűleg sokkal több hisztamin problémával küzdő ember van, mint amennyi tud róla, vagy amennyire mondjuk kezelés alatt áll, odafigyel stb.
H-Sz. Cs.: Egy német cikkben olvastam a múltkor erről, hogy az embereknek a 30 százaléka az élete folyamán átesik olyan szakaszon, amikor a hízósejtek túlaktivációban vannak, így hívják ezt a betegséget. És ennek millió oka lehet, hogy miért lesznek a hízósejtek túlérzékenyek, és miért szabadítanak fel túl sok hisztamint bizonyos ingerekre, de hogy ez az emberek 30 százalékát érintheti az élete folyamán, úgy, hogy fogalma sincs róla, hogy mi a baja, csak mondjuk egy hónapig hasmenése van, vagy egy hónapig csalánkiütés van, aztán felszívódik és eltűnik, soha életében nem találkozik vele többet.
És az ok, amiért nem használom ezt a szót, hogy hisztamin intolerancia, az azért van, mert a klasszikus orvoslás ezzel szokta bántogatni a mi betegségünket, hogy hisztamin intolerancia nem létezik, mert a szervezet által termelt anyagra nem lehetsz intoleráns. Úgyhogy ezért nem használom én sem, viszont sajnos, például a Google-ben ez alapján kell cikkeket írnom, mert különben nem találják meg az emberek, amit keresnek.
Én úgy szoktam használni, hogy hisztamin érzékenység, mert ez tulajdonképpen egy magas hisztaminra való érzékenység. Tudni kell, hogy ez soha nem egy önálló betegség. Nem azt vizsgáljuk, hogy valaki hisztamin érzékeny, és abból kifolyólag milyen problémái lesznek, hanem valakinek van egy alapbetegsége, és ahhoz betársul egy hisztamin érzékenység, mert az az alapbetegség valószínűleg emelkedett hisztamin szinttel jár. És emiatt megjelenik mellette egy túlérzékenység, hogy az ételekre is reagál valaki. Igazából a helyzet, hogy különböző betegségek állhatnak okként a háttérben, és akkor multifaktoriálisan összeadódik minden. Tehát van egy alapbetegség, tegyünk fel egy hashimoto autoimmun pajzsmirigybetegség, ahhoz még van egy életmódja, stresszel, fut, mókuskerék, a munkahelyén cseszegetik folyamatosan, rosszul eszik, kakaós csiga a pékségből ebédre, vacsorára parizeres zsemle, tehát ez az egész így összeadódik, és akkor kibukik ilyen emésztőrendszeri tünetekben és hisztamin érzékenységben.
Szokták kérdezni, hogy Csilla, miért van az, hogy kezelve van az alapbetegség és a hisztamin érzékenység nem múlik el? Erre azt szoktam mondani, hogy azért, mert általában csak az alapbetegség van kezelve, és az életmód, ami egyébként kiváltotta valóban, az nincs kezelve.
Dr V. Zs.: Beszéljünk most egy kicsit arról, hogy mi köze van a hisztaminnak a ciklusunkhoz. Akik hajlamosak az érzékenységre, megtapasztalhatják a tüneteket és hogy változik ez a női ciklus során?
H-Sz. Cs.: Több mechanizmus is van, amiért bekapcsolódik a hormonrendszerbe a hisztamin is. És az egyik, talán szerintem a legismertebb az az ösztrogénnal való játéka tulajdonképpen, hogy a magas hisztamin szint a petefészkeket még több ösztrogénnek a termelésére serkenti, viszont az ösztrogénnek meg van egy hisztamin felszabadító hatása, és a túl magas ösztrogén ráadásul a DAO-nak is egy blokkolója. Tehát alulregulálja a DAO enzimet, és így több fronton elgáncsolja ezt az egész hisztamin metabolizmust, mondjuk, mert nemhogy hisztamint szabadít fel, pluszban a teste által tárolt hisztamint, hanem még az egyik fő bontó enzimet is leblokkolja.
Ez az egyik kapcsolat a női ciklussal, hogy mindig azokon a pontjain a ciklusnak, amikor az ösztrogén magasabb, akkor akinek hisztamin érzékenysége van a tünetei is gravírozottabban megjelenhetnek. Ez nem kötelező, tehát nem azt jelenti, hogy minden hisztamin érzékeny nőnek a ciklusával ingadozik a hisztamin szintje, vagy hát egyébként de, csak van, aki ezt észreveszi, van, aki nem. Tehát ez egy természetes, egy teljesen természetes fiziológiás állapot, hogy a ciklus közepén a hisztamin szintje az egészségeseknek is magasabb, és a menstruáció előtti napon is, aki egészséges, annak is magasabb a résztvevői szintje, csak ugye neki nem okoz problémát, mert az a lefolyó nincs eldugulva, ami nekünk el van dugulva egyébként, és azzal lehet tisztán tartani, hogy ha nagyon-nagyon rendben van az életmódunk.
A másik oldalon a progeszteronnal is van kapcsolat. Ha túl sok hisztamin szabadul fel, lenyomja a progeszteront, és egyébként meg a progeszteronnak lenne egy olyan hatása a hisztaminra nézve, hogy felülregulálja a DAO-t, tehát serkentené a DAO-nak a mennyiségét, és még ráadásul hízósejt stabilizáló hatása is lenne a progeszteronnak, amivel akadályozná azt, hogy túl sok hisztamin szabaduljon fel a női ciklusnak azon szakaszaiban, amikor az ösztrogén magasabb.
De ha valakinek van egy relatív ösztrogéndominanciája, és a progeszteron túl alacsony, az ösztrogén meg túl magas és nincs meg a megfelelő arány, akkor nincs, ami kordában tartsa a hízósejteket, tehát nem fékezi meg semmi, meg még van egy olyan anyagunk, ami még több hisztamint szabadít fel. Ezért ingadozik a ciklussal sokaknak a hisztamin problémája, és észrevesszük sokan azt, hogy a peteéréskor ott van az a migrén, rosszabbul bírjuk az élelmiszereket, a menstruáció előtt megint jön a migrén, a fejfájás, a PMS, a PMDD.
Dr V. Zs.: Ez nagyon érdekes. Szerintem borzasztó sok mindenkit érint ez. Mondhatjuk, hogy a follikuláris fázisnak a végén ugyan szépen megemelkedett ösztrogén, és akinek egyébként van egy kis szezonális allergiája, ott lehetnek ilyen kis viszket a torkom, tüsszögök, viszket a szemem, meg a fülem, meg folyik az orrom, most mi történt? És akkor ott van három nap, amikor ki vagy nyúlva, aztán elmúlik. És lehet, hogy nem is realizálod, hogy amúgy ez mindig az ovuláció környékén jelentkezik, és hogy ezeket a tüneteket egyébként mondjuk az esti borozgatások eléggé macskasul még megtolják, és hogy még rosszabbul érzem magam. És akkor ne is beszéljünk arról, hogy a fogamzásgátlók erre milyen hatással lehetnek, mert azt gondolom, hogy egy következő élőnek a története lenne.
H-SZ. CS.: Ezt nemcsak az ösztrogént tudja produkálni a szervezetünkben. Amit nagyon sokan figyelmen kívül hagynak, hogy diétázunk, meg diszbiózist kezelünk, de emellett meg a műanyag éthordóbna melegítjük az ebédünket, isszuk a műanyag palackos vizet, stb. És az a probléma, hogy amíg az ember tudja, hogy ösztrogén domináns, arra akár már most vannak természetes megoldásaink is egy-egy étrend-kiegészítővel, de aztán ösztrogénekre nem nagyon van, mert hogy a biológiai felezési idejük sokkal hosszabb, sőt van, aminek ugye nincs, tehát nem bomlik el. Ezekre sokkal kevésbé tudunk hatással lenni, az endokrin-diszruptorokra, mint az ösztrogénre.
Dr V. Zs.: Kicsit söpörjük be az endometriózist ide, merthogy erről is egyébként jött egy kérdés, hogy lehet-e összefüggés, bár akkor már itt ez egy költői kérdés tulajdonképpen az endometriózis és a hisztamin között.
H-SZ. CS.: Olyan típusú összefüggés nincs köztük, hogy valaki hisztamin érzékeny, és akkor attól lesz endometriózis. Azért az endometriózis is egy olyan kórkép, ami abszolút multifaktoriális. Van, akinek ott mögötte genetika, van akinek nincs. Tehát van egy csomó minden, ami összejátszik, hogy endometriózisa lehetsz valakinek, viszont hogy ha már valakinek endometriózisa van, akkor egyébként mellette lehet hisztamin érzékeny is. Azt gondolom, hogy nem maga az endometriózis az, ami hisztamin érzékenységet okoz.
Mindig az a baj a hisztaminnál, hogy onnantól, hogy bekapcsolódik valamilyen betegség mellé, az alapbetegséget is rontja valamiért. Tehát mindig egy ilyen ördögi körben játszik, ez ugyanígy van a szorongással, meg ugyanígy van az ösztrogéndominanciával, hogy ide-oda játszanak. Sokszor vannak olyan tüneteink, amire nem gondoljuk, hogy tünet, hanem normálisnak tekintjük. Erről már beszéltünk, hogy ha a szomszédoknak is hasmenése van, akkor nem baj, ha nekem is.
Dr V. Zs.: Mondjunk valami megnyugtatót is, mégis mi a csodát lehet akkor csinálni, van ennek adekvát terápiája?
H-Sz. Cs.: Olyan terápia nincs, ami mindenkinek megfelelő. Én azt gondolom, hogy ez a hisztaminos diéta, ez abszolút zsákutca, azzal semmit nem lehet megoldani. A hisztaminos diéta, az arra jó, hogy az ember az első tüneteit, és tényleg, amikor nem tudsz kimenni a házból, mert lépten-nyomon hasmenésed van, akkor kell az a hisztamin diéta, mert azzal elég gyorsan lehet hisztamin szintet csökkenteni, és ezeket a tüneteket kiiktatni, viszont nem oldja meg a problémát. Tehát itt az a baj, hogy ezt valaki évekig csinálja, és akkor várja a csodát. Vagy bejönnek a genetikába burkolózott dolgok, a nagymamámnak is volt, meg az anyukámnak is volt, meg már mindenkinek volt a családban, akkor nekem is ezt kell élnem. Nem számít, hogy az előző 40 évben egyébként nem volt ilyen bajom, csak 40 éves koromra lett, de akkor azért vigyük, mert másnak is volt. Azt gondolom, hogy az életmódváltásban van a kulcs, a diéta nagyon jó az első időben, és hogy minél gyorsabban jól legyen valaki, ahhoz nagyon szuper. Viszont a hisztamin érzékenységre én mindig úgy tekintek, hogy az élettől egy kegyes pofon. Egy olyan kegyes pofon azért, hogy élsz, hogy ezt kordában tudod tartani. Tehát nem egy rák képében jelentkezik, nem egy komolyabb betegség képében, amire gyógyszert kell szedned folyamatosan, hanem kapsz egy ilyen betegséget, hogy hiperérzékennyé válsz, a környezetedre, a stresszre, a szaunára, a mozgásra, a samponra, a sminkre, tehát tényleg nagyon sok minden okozhat problémát, és nem azokra a dolgokra vagyunk érzékenyek, amik egyébként egészségesek. Tehát nem a napi 30 perc sétára. Vagy hogy akkor vagyunk rosszul, amikor 15 kilométer maratont fut valaki, ami már mondjuk nem annyira egészséges. Nem arra kell gondolni, hogy én hisztamin érzékeny vagyok, és akkor fel kell akasztani magamat, mert innen már csak ez a következő lépés. És én ezt mindig próbálom nekik elmondani, hogy nem, sokkal jobb, mint egy vastagbélrák, szerintem. És az is az életmódnak nagy részben köszönhető.
De tényleg, én úgy vagyok vele, hogy ha nekem nem lenne ez a bajom, akkor tövig nyomom a gázt, mert kakaós csigát eszek ebédre, meg nem alszok, meg éjfélkor még nyomkodom a telefonomat, meg szétstresszelem magam mindenen, és akkor megjelenik. Akkor odafigyelek magamra és arra, hogy alszom, nem ipari szemetet eszem reggel, délben, este, meg nem a 320 forintos tusfürdővel fürödjek egyfolytában, hanem akár mondjuk egy gyógyszertári krémmel. Tudom azt mondani, hogy néha hisztamin érzékeny vagyok, igen, mert hajlamos vagyok túltolni, túl sok a munka, a stressz, a szorongás és a túlműködésre alapjáraton nagyon hajlamos vagyok, akkor kapok egy ilyen pofont, hogy ja, megint a vécén töltöm az éjszakát a vacsora után, meg úgy ébredek fel, hogy kiugrik a szívem éjjel. 140 a pulzusom alvás közben. És akkor ezek visszapofozgatnak, tudod, arra az útra, amit járnom kéne. És hogy ha igazán szeretném átkeretezni a sorsomat a fejemben, akkor ezt tudom mondani, hogy köszönöm szépen, hogy nem egy vastagbélrákot kaptam, vagy nem egy mellrákot, amit a nagymamám negyvenévesen.
A hisztamin érzékenységet őrangyalnak is mondhatnám. És egyébként tényleg, én totál hajlamos vagyok sokszor elhagyni magam ilyen szempontból, és szerintem sokan mások is. Tehát hogyh a nincs valami motiváció, akkor nehéz megtartani a kényelmetlen helyzeteket, nem? Tudjuk, hogy az életmódváltás az nem megy egyik napról a másikra, meg nem könnyű megtartani.
Dr V. Zs.: Ha nem eléggé fáj, akkor nem eléggé motivált az ember. És egyébként hova érdemes ezzel fordulni? Téged ki tett rendbe? Mert tudom, hogy azóta te teszed magad rendbe és másoknak is segítesz, de foglalkoznak akkor ezzel?
H-SZ. Cs.: Amikor ez nekem előjött, Ausztriában dolgoztam és ott találkoztam egy professzorral, és nála is az volt a megoldás, hogy akkor egyek hisztamin szegényen, és ha így már jobban vagyok, akkor egyek megint normálisan. Ez nem működött, mert eltelt két hét, és ugyanúgy rosszul voltam, és ugyanúgy a WC-n ültem éjjel. Akkor elkezdtem én is a biohacking irányába kutakodni. Úgy voltam vele, ez nem lehet ennyi, nem ezzel születtem, kell legyen megoldása. Megtaláltam magamnak ezt az életmód dolgot, de az a baj, hogy hiába fordul valaki szakemberhez, egy-kettő van Magyarországon, aki hasonlóképp közelíti meg, mint én. Nincs doktor a nevük előtt.
Általában az a megoldás, hogy egyen hisztamin szegényen, Sokan ezt így csinálják hónapokig, évekig. Aztán azt veszem észre, hogy egyre többeknek úgy felnyílik a szeme, hogy oké, de valami más kell nekem, nem akarok éveken keresztül rizst meg cukkinit, és ugye az a probléma ezzel az egésszel, hogy ahogy lecsökkenti valaki az élelmiszereket, olyan mikrotápanyaghiányba csúszik bele, hogy azok az enzimek, amik pont az emésztéshez kellenének, elvesznek. Én azt gondolom, hogy ez egy rossz irány, hogy belecsúszunk a táplálkozásnak a nagyon erős beszűkítésébe, mert így nem kap triggert se a szervezet.
Szóval én azt mondom, hogy az életmóddal rengeteget lehet javítani, és ezt tapasztalom is mondjuk nálam, aki hozzám fordul, hogy alapbetegségeket érdemes kezelni, pajzsmirigy nyilván egy szakorvossal, és akkor emellett érdemes ezt elmenteni magunkba valahol, hogy az életmódom az oka.
Hofgárt-Ékes Noémi: Zsuzsival is szoktuk sokszor mondani, hogy ezek a tiltások, és az, hogy na, akkor most nem ehetsz semmit, olyan mértékű stressz alá rakják az embert, és ezek alapvetően korlátozó megszorító étrendek, ezek egy masszív betegségtudattal, és egy vége az életérzéssel járnak. Én annyira örülök neked, Csilla, én soha senkit nem hallottam így beszélni eddig a hisztamin érzékenységről vagy hisztamin intoleranciáról, mint téged. Nagyon kevesen hangsúlyozzák az életmód kérdéseket, pedig iszonyatosan fontos, mert a valódi változást az hozza el. Hát én tátott szájjal ültem végig eddig. És ez annyira fontos, merthogy ez a puzzle egyébként kevesek fejében áll össze, és a biohacking g is szerintem erre van, hogy a saját puzzle-ünket össze tudjuk rakni.
H-Sz. Cs.: Igen így van. Egyébként, én nem vagyok gyógyszerellenes. Én azon vagyok, hogy minél gyorsabban jól legyen valaki, és akkor utána majd szépen helyre tesszük az életmódot. Tehát jó az elején a megszorítás is, hogy szedjük ki a paradicsomot, meg a tonhalat, meg a szalámit, ez is kell, mert hogy ez segíti azt, hogy sokkal gyorsabban lesznek jól, aztán meg dolgozzon velem az életmódon, mert az a fontos, és nem a hisztamin szempontjából, hanem a genetikánk szempontjából fontos az életmódunk.
Dr V. Zs.: Igen. Németországban elvégeztél egy képzést, és ahogy tudom, a hisztaminos sztori mellett talán ez a következő ilyen, vagy akár már nagyobb szerelmed, az epigenetika, amit ugye mi is szoktunk pedzegetni. Ugye még mindig benne van az embereknek a tudatában, hogy hát anyám is ilyen volt, apám is, nagyapám is, akkor anamnézis, tuti determinált a sorsom, mert ez bele van írva a génjeimbe, ez dobta a gép, és akkor ennyi. Kész. Erre fogjuk, és akkor ez soha nem lesz jó, mert ez benne van a génjeiben. Na, és akkor ehhez képest mi az, amit te tanultál? És milyen szemléletváltásra lenne szükség ezzel az örökölt sorsokkal kapcsolatban, a gyerekekkel kapcsolatban?
H-Sz. Cs.: Az a helyzet, hogy vannak olyan betegségek, amikre nem tudunk hatással lenni, ami valóban ott van a genetikánkban, és ezzel együtt születünk, és hát tudunk gyerekeknél olyan betegségekről, amik a születéstől kezdve fennállnak. Viszont azok a betegségek, amiket mi most itt emlegetünk, meg akár egy ösztrogéndominancia, vagy egy mellrák, tehát hogyha valakinek az meg lenne írva a sorsába, hogy őneki mellrákba meg kell betegednie az élete során azért, mert az anyja vagy a nagyanyja vagy akárki mellrákos volt, akkor mellrákkal kellene születnie. Tehát akkor nem ötven, hatvan vagy negyven évesen lenne mellrákos, hanem akkor azzal kellene születni, hogyha ez tényleg meg van írva ott a genetikában.
De nem, merthogy az epigenetika, az a genetika fölött áll. Az epigenetika – és ez is a szónak egyébként a jelentése, az EP az valami felett áll – ott jelen van a genetika meg az öröklődéstan, az epigenetika tulajdonképpen az öröklődés felett álló valami. Tulajdonképpen a génexpresszióval foglalkozik az epigenetika, hogy most mik azok a tényezők, amik azokat a géneket ki-be kapcsolgatják. Ide bekapcsolódik nagyon sok minden, de a környezet alapjában véve. És mindegy, hogy milyen környezetről beszélünk, hogy az a lakóterem a környezetem, vagy a családom, tehát hogy itt igenis a traumák is egyébként nagyon komolyan közre tudnak játszani abban, hogy valakinek az a polimorfizmus, ami ott van születésétől kezdve, hogy az egy aktív, vagy egy csendes polimorfizmus.
Valóban van a génexpresszióra hatása annak, hogy stresszelünk, vagy nem, annak, hogy mit eszünk, annak, hogy milyen anyagok jutnak a bőrünkön keresztül akár a szervezetünkbe. Ugye ezt tudjuk, hogy vannak olyan kozmetikai adalékanyagok, összetevők, amiket kivontak, aztán kiderült, hogy rákkeltő. De kenegettük magunkra azért egy 20 éven keresztül, és ugyanígy vannak olyan permetezőszerek, amiket fújkodtak 20 éven keresztül, és még mindig kimutatható a talajból.
Az epigenetika tulajdonképpen azzal foglalkozik, hogy ezek a genetikai polimorfizmusok megjelennek-e az életünkben vagy nem, és mi váltja ki azt, hogy megjelenik. Tehát hogy egy gén nem csendes lesz, hanem aktiválódik, és ennek úgy néz ki, hogy a méreganyagoknak igenis hatalmas szerepe van, és tulajdonképpen ezt tanultam én.
Voltunk ezen a Bruce Lipton előadáson, ami most volt ősszel, és ő mondta ezt így, hogy úgy kell elképzelni ezt az egészet, aki ebben nincs benne, hogy nézd meg a rózsát, ami árnyékban nő, meg nézd meg a rózsát, ami a napon nő, és ugyanaz a genetika. Tehát, hogy azon az egyetlen rózsán is látod, hogy mekkora hatással van a környezet ránk tulajdonképpen, hogy össze lehet hasonlítani a két rózsát, ami nem kap vizet, nem kap napsütést, meg azt, ami mondjuk vizet kap, meg napsütést, hogy milyen.
Dr V. Zs.: Igen, ha ismerjük az optimális körülményeket, amik annak az egyednek, annak az egyedi genetikának, felépítésnek megfelelnek… hát ez tényleg egy jó hasonlat.
H-Sz. Cs.: Van ez tudod, hogy amire sokan ráfogják, hogy én ezt örököltem, azlehet, hogy örökölte a hajlamot, de nem magát a betegséget örökölte, hanem az életmódjával sikerült elérni, hogy megjelent. Tehát abszolút az epigenetika ezt kutatja, és tökéletesen bebizonyított már, hogy a legtöbb betegség örökölhet egy hajlamot. És a másik az, hogy egyébként a mellrákosok között például, 18 százalék, azt hiszem az, akinek genetikai hátteret lehet kimutatni. És mi van a másik 72-vel? Nekik akkor hogyan? Ez majd szerintem így be fog lassan menni a köztudatba, hogy a környezet, a külső hatások mekkora hatással vannak ránk, és hogy nincs akkora szerepe a genetikának úgymond, mint amekkorát eddig mi tulajdonítottunk neki. Nyilván vannak olyan betegségek, aminek nem tudunk hatással lenni a környezettel, de a legtöbbre viszont lehet, és ez szerintem egy tök szuper dolog, és sokan ezt is szokták tőlem kérdezni, hogy de Csilla, hát hogyha most megcsináltatok egy ilyen genetikai tesztet, akkor én attól fogok rettegni, hogy mikor mi bajom lesz. Erre jók ezek az amerikai tesztek, mert kapsz egy tök jó kis térképet, hogy aha, itt vannak gyenge pontjaim, a biokémiámnak itt vannak a gyenge pontjai. Túl sok B-vitamint használok el valamire. Itt túl sok magnézium megy el. És azért ezt tök szépen lehet egyensúlyozgatni, és nekem például totálisan megfelelő genetikám van ahhoz, hogy ösztrogéndomináns legyek, hogy majd később esetleg mellrák alakuljon ki, nagymamámnak is volt, de én ezt is ilyen lehetőségként látom, hogy nekem van egy genetikai térképem, én látom, hogy hol van a bibi, és ez egy lehetőség nekem.
Dr V. Zs.: Nyilván nagyon hasznos dolog ez a genetikai technika, hogy azért elég speciális dolgokat azonosítani lehet benne, amire tudsz figyelni. És hát az életmód. Azért megint csak visszatérünk ide, mondjuk már el, ez itt a reklám helye azért, hogy hol találnak meg téged, milyen programjaid vannak, amibe bele tudnak csatlakozni azok, akik esetleg segítséget szeretnének kapni tőled?
H-Sz. Cs.: Elsősorban a hisztamin.info oldalon találnak meg, bár igaz, hogy nálam is most már ráférne egy kis vérfrissítés az oldalra, mert régi cikkek vannak fent, de ott azért elég sok minden van, ami a hisztamin szempontból megállja a helyét abszolút.
Nekem is van egy előfizetéses programom. Alapjában véve hisztaminosok vannak nálam, az életmódnak a különböző területeivel foglalkozunk. Most már van olyanom is, aki nem hisztaminos, de mivel úgy megtetszett neki ez az egész, szívesen részt venne a programban, ő is ugyanúgy velünk tart. Én azért azt gondolom, hogy ez sok mindenkinek hasznos, ez a tudás hatalom, mert van, amire támaszkodhatunk, a tudásunk, meg kialakítunk otthon egy biztonságos környezetet, amiben tudjuk nevelgetni a gyerekeinket. Így kötjük össze igazából a heteket. Akut betegek nem jelentkezhetnek hozzám, tehát akinek nagyon komoly problémája van, azokat orvoshoz szoktam egyből küldeni, de az, akinek ilyen – azt szoktam mondani, hogy akinek középszar a helyzete – onnantól már tudunk segíteni.
Dr V. Zs.: Na, ezeket belinkelem, és akkor meg is találtam Csilla oldalát, meg a programját, hogyha szeretnétek bővebb információkhoz jutni a hisztaminnal kapcsolatban.
H-Sz. Cs.: És én megint meg akarom akasztani a beszélgetésünket, mert volt még egy kérdés, ami nekem rémlik, valaki a terhességgel kapcsolatban kérdezett, a termékenység kapcsolatával kapcsolatban, hogy mennyire nehéz helyzet. Itt is van kapcsolat, úgyhogy azért szerettem volna, hogy ezt válaszoljuk meg.
Nem a termékenységgel kapcsolatban kimondottan nem, hanem hogy ha valaki nagyon sokszor elvetél, akkor viszont igen. Tehát magas hisztamin szint sajnos azt okozza, hogy nagyon sokan elvetélnek. Nagyon-nagyon sokaknak van akár 5-6 vetélése is, mire fény derül arra, hogy hisztamin érzékeny. Vannak nálam olyanok, akik babaprojektben vannak, és úgy derül ki, hogy nem jön össze a baba, és akkor kiderül, hogy oké, hisztamin érzékeny vagyok, meg olyan is, akinek nagyon sok vetélése volt, és így derült ki, hogy hisztamin érzékeny.
Aki hisztamin érzékeny és terhes lesz, annál viszont az nagyon fontos, hogy az első 12 hétben nagyon szigorúan kell tartani a diétát, és figyelni arra, hogy ezek a stresszorok, amik érhetik a szervezetet, ezek ne legyenek, mert ha a hisztamin szint megemelkedik, az életveszélyes lehet a magzatra tekintve, és olyan 16. hétnél van egy fordulópont, amikor a placenta elkezd iszonyatos mennyiségben DAO-t termelni, ezt az enzimet, ami bontja a hisztamint, és onnantól kezdve azért védve van valamennyire a magzat.
Viszont vannak olyan kutatások, amiknél azt mutatják, hogy valamiért a szülés előtt van egy esés a DAO-nál, és előfordulhat ott is probléma. De ne fessük így az ördögöt a falra. Érdemes terhesség alatt, akinek van valamilyen tudomása arról, vagy esetleg a tünetek alapján felismerte az első időben, szigorú diétát tartani és a végén is én az utolsó hetekben azért inkább odafigyelnék, hogy mondjuk a paradicsomkonzerv az kimaradjon. A megemelkedő DAO viszont a terhesség alatt általában azt eredményezi, hogy aki allergiás vagy aki hisztamin érzékeny, nagyon jól érzi magát a terhesség alatt, mert ez a sok-sok DAO tök jól bontja neki azt a hisztamint, amit eszik, és akkor így kivirágzik a kismama, és ehet ananászt, meg pizzát, és amikor megszületik a baba, akkor van, akinél a szoptatás ideje alatt is kitart, én azt tapasztaltam magamnál, hogy olyan három hónapig tök jól kitartott még ez az áldásos magasabb DAO, és akkor utána ilyen mélyrepülés, és még rosszabb állapotban voltam, mint amikor terhes lettem. Vannak ilyen esetek, ahol a végén van egy ilyen esés is, és akkor ez okozhat problémát. Így ennyit akartam csak erről, hogy ezt ne hagyjuk ki, hogy tényleg egy fontos infó annak, aki terhes vagy terhességet tervez, és feltételezi, hogy van ilyen problémája.
Dr V. Zs.: Köszi! Azt gondolom, hogy minden kérdést, amit összeírtunk, meg ti is kérdeztetek tőlünk a csoportban, azt így igyekeztünk megválaszolni. Jó kis kerek beszélgetés sikeredett itt ezzel a hisztaminnal, meg még az epigenetikával megkoronázva. Úgyhogy nagyon-nagyon köszönöm neked, Csilla, hogy itt voltál, és rengeteg infót adtál nekünk erről a hisztaminról. Szerintem itt mindenki expert lett. Noémi Neked is, és mindenkinek, aki itt volt velünk.
Jelentkezünk még a hisztaminnal kapcsolatban, ebben biztos vagyok, meg Csillával is biztos, hogy lesz még valamilyen kooperáció, úgyhogy fogtok vele is találkozni.
Köszönjük nektek, hogy itt voltatok, és legyen csodás napotok, csodás estétek, amikor hallgatjátok vagy olvassátok éppen.
A beszélgetésben említett linkek az alábbiak: https://hisztamin.info/ Az említett előfizetéses rendszert és a csatlakozási lehetőséget pedig itt találod: https://hisztamin.info/hisztaminhack/
