Nemrég olvastam egy gyereknevelésről szóló cikkben, hogy ha mától járás órákra kezdenénk vinni a gyerekeinket 6 hónapos koruktól egészen addig, míg meg nem tanulnak járni, egyetlen generáció múlva mindenki azt gondolná, hogy a tanulás elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek sétáljanak. Azonnal eszembe jutott, hogy hány nő mesélt nekünk a tanfolyamok alatt arról, hogy mit “tanult” a testéről a nőgyógyászati vizsgálatok kapcsán. Hogy a teljesen természetesen jelenlévő méhnyaknyákból való kigyógyítására tett kísérletek közben tanulta meg, hogy a teste nem működik megfelelően, nem tiszta és nem szerethető – felnőttként tudta csak meg, hogy a méhnyaknyák nem fertőzés tünete. Vagy hogy mennyire későn derült ki számára, hogy a teste fogamzásgátlók nélkül sem termékeny állandóan, és hogy milyen masszívan átírta a szexszel való kapcsolatát, amikor megszabadult a spontán ovuláció ijesztő tévképzetétől.
Hol találkozunk a túlmedikalizáltság jelenségével?
Az élettani jelenségek medikalizációja a női testtel szemben támasztott irreális elvárások mentén a szülészetben és a nőgyógyászatban egyaránt katasztrofális következményekkel járt. Alapvető testi folyamatokat – mint amilyen mondjuk a szülés vagy a méhnyaknyák, vagy akár a komplett női ciklus – kezelünk miattuk betegségként, biológiai normává emeltük a fogamzásgátló melletti megvonásos vérzés óramű szabályosságát, és mára elképesztő arányban szakítjuk meg a szülés természetes folyamatát pusztán azért, mert lehetőségünk van rá. Hogy ezzel milyen előnyöktől esünk el, és milyen következményeket hordozunk egy életen át? Nos, arról ritkán hallunk. Hogy milyen félelmeket ültetett el mindez a nők életében? Arról pedig még kevesebbet.
Pedig ez a folyamat nagyjából ugyanannyit ártott a testképünknek, mint a modern kori 60-90-60-as, hibátlannak tekintett szépségideálok elterjedése. (És ne felejtsük el, hogy eközben a másik oldalon valódi, nők millióit érintő betegségek diagnózisa késik még mindig éveket, vagy az endometriózis esetében akár évtizedeket is…)
Mindezek fényében érthető tehát, hogy ma nők ezrei veszik a kezükbe a sorsukat, és kapkodnak fel minden elérhető információt, amely végre elvezethet ahhoz, hogy békét kössenek a testükkel, vagy amely végre képes lehet arra, hogy meggyógyítsa az évtizedek óta zajló hormonzavarok sokszor elviselhetetlen tüneteit. Az igény pedig jogos. Minden csatornára szükségünk van ahhoz, hogy a napvilágra kerülő információkat terjeszteni tudjuk. A közösségi média zseniális lehetőség erre, de természetesen nyilvánvaló veszélyei és buktatói vannak.Hiszen attól, hogy valami tabudöntögető és forradalmian új hangzású, még nem feltétlenül válik igazzá, és fordítva: a hagyományos orvoslás alaptézisei sem válnak érvénytelenné pusztán azért, mert régiek. Az óvatosság tehát szükséges és fontos. De mire figyelj? Hogyan lehet ezt jól csinálni? Mit tehetsz magadért, a jövődért, a lányaidért? És mit várhatsz az orvosaidtól?
A kontroll visszaszerzése – kötelesség vagy lehetőség?
Hogy a cikk elején említett hasonlatot újra megragadjam: sajnos nem kérdés, hogy járni tanított generáció vagyunk. Sőt, nem is egy nőgeneráció nőtt már fel úgy, hogy azt gondolja, képtelen együttműködni a testével, a ciklusa az ellensége, vagy ha nem is ilyen szélsőséges a helyzet, semmiképpen nem valami, amire ma szüksége lehet. Egyértelmű tehát, hogy a legfontosabb feladatunk a testünk és a lelkünk között fennálló távolság csökkentése – és ebben kiemelkedő szerepe van az információnak és a tudásnak. De milyen lépései vannak pontosan ennek az útnak?
- Body positivity – az irracionális elvárások felszámolása
A legelső lépés mindenképpen az, hogy lerántsuk a leplet azokról az irracionalitásokról, amelyek a női testről alkotott képünket meghatározzák. Igen, még mindig van ezzel feladatunk. Igen, még ma is kell, hogy lásd a pórusokat más nők testén, hogy elhidd, senki nem létezik nélkülük. Még ma is kell, hogy láthasd, hogy egyetlen nőn sem feszül a bőr egyenetlenség nélkül, hogy a legtöbbek hasa nem deszka, hogy a puklik, a pöttyök, a redők – vagy menjünk tovább, a nyáktünetek, a menstruációs vérzés, a szoptatás, a szülés mind normális részei a női létnek. Nincsen nélkülük élet – mármint az előbbiek közül némelyik nélkül konkrétan, tényleg nincsen élet a Földön. Ki kell hozni a fényre a normális női működéseket, el kell kezdenünk megmutatni a testünket úgy, ahogyan az van. Mindannyiunk közös felelőssége ez. Elengedhetetlen ahhoz, hogy reális célokat határozz meg önmagad számára, és ahhoz is, hogy a testedre ne mások szórakoztatásának eszközeként, hanem az otthonodként tekints.
- A normális női működésekről elérhető tudás megszerzése
A következő lépés az, hogy minden elérhető tudást birtokolj a hormonrendszered működésével kapcsolatban. Ez ugyanis olyan erőket képes felszabadítani benned, amelyek nélkül lehetetlen jól működni. Tudnod kell mindent, amit tudni lehet az ovulációdról, a menstruációdról, a hormonjaidról, a a csiklódról, a hüvelyedről. A legfontosabb cél ebben a tekintetben talán az – és azt hiszem, ez az orvosok számára is rengeteg dolgot könnyítene meg – hogy fel tudd mérni: mi az, ami a TE tested számára normális. Ma a legtöbb felület ezt a tudás szerzést a betegségektől indítja, fontos azonban, hogy folyamatosan beszéljünk a női hormonrendszer normális működéséről, hiszen így láthatjuk meg, hogy mennyi mindent tesz a testünk azért, hogy a lehető legegészségesebb életet biztosítsa számunkra. Ha stabil tudást szerzel a tested működéséről elkerülheted a késlekedést, ha valamilyen endokrin betegséggel nézel szembe, hiszen azonnal érteni fogod a tested jelzéseit.
- A női ciklus rehabilitációja
Azt gondolom, hogy az előző két lépésből szinte egyenesen következik ez a harmadik – ha az előbbiek teljesülnek, ez a folyamat magától lezajlik majd. Hiszen minél többen tapasztalják meg, hogy a termékenységük feletti kontrollt nemcsak a tabletta képes biztosítani, annál többen szabadulnak fel a szexualitásukat gyakran agyonnyomó irracionális félelmektől – ez pedig fontos lépés a jobb párkapcsolatokhoz és az értő öngondoskodáshoz vezető úton. Minél több nő képes megbarátkozni a hormonrendszerével, minél többen értik meg annak működését, annál többen lesznek képesek magabiztosan belakni a testüket. Ez nemcsak a hétköznapok komfortját növeli (bár ha csak azt tenné, az is tökéletesen rendben lenne), gyakran valóban életmentő is: ennek köszönhetően ugyanis időben tudnak lépéseket tenni az egészségük helyreállításáért, ha szükséges. Minél több nő ébred rá, hogy valójában nem a ciklusával, és nem is a női léttel, hanem a társadalmunkkal van baj, annál nagyobb lépéseket tehetünk a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása felé.
Hú, nem túlzás ez? Tanuljak a ciklusomról a világbékéért? Igen! A női lét legtranszformatívabb pillanataiban egyszerűen képtelenség jelen lenni, ha nem tudjuk belakni a testünket. Óriási feladat megtörni a csendet ezekben a témákban, viszont biztos vagyok abban, hogy óriási a jutalom is, ami jár érte – ráadásul minden utánunk következő generáció életére hatással lesz.
És ezt egyedül kell csinálnom?
Mindez talán túl nagy falatnak hangzik egyszerre. Arra biztatunk mindig mindenkit, hogy bontsa le ezt az utat kicsi, éppen aktuális lépésekre és figyelje meg, ahogyan elkezd a vérévé válni a megszerzett információ. Utálod a vérzésed? Indulj innen! Nézz a mélyére, kezdd el követni a ciklusod, írj naplót a menstruációid alatt, olvass a normális vérzésről, nézz róla képeket, videókat, kérdezd a barátnőidet, kutass! Figyeld, hogyan alakulnak az érzéseid. Rettegsz a terhességtől? Tanulmányozd az ovuláció folyamatát, járj tanfolyamokra, webináriumokra! És persze, hogy nem kell egyedül csinálnod, sőt! Keress mindehhez közösséget a körülötted élőkkel – a szégyen és a nehéz érzések ugyanis egyetlen perc alatt szivárognak el, ha a történeteink biztonságos helyen kaphatnak hangot. Indulj el az úton, és szerezd vissza a testedbe vetett bizalmat.
Mindez nemcsak egy lehetőség számodra – sokkal inkább jog. Jogod van ugyanis a lehető legteljesebb egészséghez, és ennek része a ciklusodhoz való jog is. Bár évtizedeken keresztül a tabletta volt a női egyenjogúság jelképe, ideje, hogy ez változzon – ideje rehabilitálni a női ciklust, és ejteni az ellene felhozott összes vádat. Az evidenciák ugyanis az ő oldalára álltak.
