Negyven év után új endometriózis gyógyszer jelent meg a láthatáron, sőt, új diagnosztikai lehetőségekkel is kecsegtetnek a kutatók. Jobb későn, mint soha – mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a betegség minden tizedik nőt érint, a tünetek pedig gyakran olyan súlyosak, hogy a hétköznapi teendők elvégzését is akadályozzák.
1690-ben Daniel Schrön, egy német orvos írt le először rejtélyes “fekélyeket” egy nő hashártyáján, húgyhólyagján, belein és méhén. Ezt az eseményt tekintjük az endometriózis első hivatalos megjelenésének az orvosi szakirodalomban. A betegség ma világszerte 190 millió nőt érint.
Mit tudunk az endometriózisról?
A méh belső felszínét méhnyálkahártya, vagy hivatalosabb nevén endometrium fedi. Ez a nyálkahártya a menstruációs ciklus alatt felépül, megvastagszik, majd ha nincs megtermékenyítés, vagy valamilyen okból a megtermékenyített petesejt nem tud beágyazódni, ez a bélés elvékonyodik, és a menstruáció alkalmával kilökődik. Endometriózisról beszélünk akkor, amikor ez a méhnyálkahártya a méhen kívül is megtalálható. Az endometriózis súlyosabb eseteiben úgynevezett összenövések jönnek létre a különböző szervek között, roncsolva ezzel a leggyakrabban a petefészek, a belek, vagy a húgyhólyag szövetét. A betegség gyakran megsemmisítő erejű fájdalommal, erős menstruációval, gyulladással és hegszövetek okozta belső vérzéssel, krónikus fáradtsággal, esetleg vérszegénységgel és nagyon gyakran meddőséggel jár együtt. Jelenleg ismert gyógymód hiányában a kezelések a tünetek kontrollálására összpontosítanak: általában a hormonális fogamzásgátlás, a fájdalomcsillapítás vagy a műtét – illetve ezek kombinációja – merül fel a probléma orvoslására.
A laktát szerepe az endometriózis kialakulásában
Az Egészségügyi Világszervezet becslése szerint az endometriózis körülbelül minden tizedik nőt érint élete során valamikor – ez nagyjából megegyezik a cukorbetegek arányával a világ népességében. Andrew Horne, az Edinburgh-i Egyetem nőgyógyász professzora, az Endometriózis Világszövetség elnöke szerint azonban míg az orvostudomány világszerte tökéletesen érti, hogy miért alakul ki a cukorbetegség, és hogyan kell kezelni azt, addig az orvosok endometriózisról alkotott ismereteink meglehetősen szegényesek. Horne professzor szerint a tudományos érdeklődés hiánya és az emiatt uralkodó finanszírozási problémák okolhatóak ezért.
Szerencsére ez a nagyon is elszomorító helyzet kezd megváltozni. Az endometriózis első nem hormonális és nem is invazív kezelésének klinikai kísérletei ígéretes eredményeket mutatnak. A diagnosztikus laparoszkópia során a betegektől vett minták alapján a Horne professzor kutatócsoportja azt találta, hogy a peritoneális (vagyis a kismedence nyálkahártyáján kialakuló) endometriózisban szenvedő nők kismedencéjében jelentősen magasabb a laktát nevű anyag szintje, mint az egészséges nőkében.
A laktát akkor keletkezik, amikor a testünk lebontja a glükózt (ez az anyag okozza többek között azokat a kellemetlen szúrásokat is, amelyek hirtelen, lesből támadnak, ha túledzed magad). A kutatók úgy véltik, hogy fokozott jelenléte szerepet játszik az endometriózis kialakulásában. A laktát szerepe a tumorsejtek szaporodásában már leírásra került, valószínűleg hasonlóan zajlik a folyamat az endometriózisban is. A kutatócsoport ezt felismerve olyan gyógyszert igyekeztek találni, amelyet már teszteltek daganatos betegeken, emiatt végül a diklór-acetátra (DCA) esett a választásuk. Ezt a hatóanyagot gyermekeknél előforduló ritka anyagcserezavarok kezelésére is használják.
A DCA hatása
A DCA-val kezelt betegek egy kis csoportja a fájdalom csökkenéséről és jobb életminőségről számolt be, de a kutatást meg kell ismételni nagyobb mintán, placebo kontroll mellett is. Ha a gyógyszert engedélyezik – amelyre a következő öt-hét éven belül nagy esély van-, a DCA lehet négy évtized után az első nem invazív, hormonmentes endometriózis kezelési lehetőség.
Női egészség – hiányzó érdeklődés?
„Bármilyen fájdalmas is kimondani, még mindig nagyon nehézkes azoknak a kutatásoknak a finanszírozása, amelyek csak nőket érintő betegségeket céloznak meg” – mondja Dr. Horne. A professzor megfigyelése nem légből kapott, és sajnos rendszeresen megerősítést nyer. A McKinsey tanácsadó cég 2024 januárjában hónapban közzétett jelentése arra a következtetésre jutott, hogy a betegséggel kapcsolatos ismeretek hiánya évente 40-45 millió életév elvesztéséhez vezet a nőknél.
Az endometriózis tekintetében a pontos ismeretek hiánya akadályozza mind a diagnózis felállítását, mind a kezelést. A Manchester Metropolitan Egyetem munkatársai által végzett tanulmányban, amelyet januárban a Journal of Health Communication című szakfolyóiratban tettek közzé, brit nőkkel készítettek interjút a diagnózis felállításának különböző szakaszaiban (fontos megjegyezni, hogy az endometriózis diagnózisának felállítása még ma is átlagosan tíz évet vesz igénybe). A válaszadók közül sokan elmondták, hogy tüneteiket kezdetben vagy normális menstruációs fájdalomnak, vagy a túlsúly következményének minősítettek, esetleg pszichogén eredetűnek tekintették, masszívan késlelteve ezzel a kezeléshez jutás lehetőségét.
Az endometriózis diagnosztizálása többek között azért ilyen hosszadalmas és fárasztó folyamat, mert szinte mindig diagnosztikus laparoszkópiára van szükség hozzá: a legtöbb elváltozást csak így lehet megtalálni (bár a cisztákat okozó elváltozások olykor a képalkotó vizsgálatok segítségével is felfedezhetőek). A folyamat felgyorsítása érdekében a kutatók ezért biomarkereket keresnek – a betegséggel kapcsolatos folyamatok laborban vérből vagy vizeletből kimutatható jeleit.
A Ziwig nevű francia gyógyszergyár azt állítja, hogy találtak egy ilyen lehetőséget. Tesztjük specifikus mikro RNS-eket keres, amelyek egy tanulmányban olyan nők nyálában mutattak ki, akiknél endometriózist diagnosztizáltak. Januárban a francia egészségügyi hatóság jóváhagyta a Ziwig Endotestjének hatékonyságát felmérő kísérleti programot. 2022-ben Emmanuel Macron az endometriózist „a teljes társadalom problémájaként aposztrofálta, és a betegség diagnosztikájának és kezelési lehetőségeinek javítását nemzeti prioritássá emelte.
Ezek a fejlemények persze nem jelentik azt, hogy a diagnosztika problémája megoldódott, figyelmeztet Dr. Horne. Azonban az évekig tartó viszonylagos tétlenség után most végre úgy látja, hogy az endometriózis-kutatás gyorsan fejlődő területté vált. “Végre bizakodó vagyok” – mondja a professzor, és mi is vele együtt remélünk.
