Alkohol, a világ egyik legkedveltebb itala, a kedvenc tudatmódosító szerünk. Az emberek szó szerint évezredek óta fogyasztják – az első szeszesitalok az i. e. 7000 évvel ezelőtti Kínában jelentek meg. Az emberi faj tehát hamarabb rendelkezett a lebontásához szükséges enzimekkel, mint hogy két lábra állt volna. A fogyasztása mára emiatt a folyamatos jelenlét miatt világszerte beágyazódott a kultúra szövetébe. A gyógyászati célok mellett hétköznapokon fogyasztott italként is használták az alkoholt akkor, amikor ivóvíz nem állt rendelkezésre – például a hosszú tengeri utakon. Manapság leginkább a közösségi és családi összejövetelek és ünnepek egyik kelléke. Egy hosszú nap vagy egy hosszú hét végén egy pihentető ital jutalom válhat – nem csoda, hiszen komoly dopaminlöketet ad. Ez az oka annak is, hogy később rendszerint többet és többet akarunk belőle.
De vajon valóban jó – feltételezve az észszerű fogyasztást – nekünk az alkohol? Valódi jutalom? Vagy a hosszabb távú ártalmak ellensúlyozzák a könnyed kikapcsolódás és kielégülés ezen formájának előnyeit? Erre utal az, hogy globálisan az alkoholfogyasztás az ötödik vezető korai halált vagy rokkantságot okozó tényező a 15 és 49 év közötti embereknél.
Alkohol – igen vagy nem?
Az új év kezdete sokak számára az az időszak, amely lehetőséget kínál arra, hogy elgondolkodjunk arról, életmódunk mely aspektusait szeretnénk átvinni a következő évre, és melyek azok, amelyekkel már nem szeretnénk idén együtt létezni. Nagyon gyakori ebben az időszakban, hogy az emberek alkoholmentességgel kapcsolatos fogadalmakat tesznek – bár ez az esetek túlnyomó többségében nem jelent mást, mint kiheverni az ünnepek alatti túlzott alkoholfogyasztást.
Fontos tudni, hogy az alkoholfogyasztás ma egészen fiatalon kezdődik, és a közvélekedéssel ellentétben nagyon is érinti a nőket. Kutatások kimutatták, hogy a középiskolás lányok 22%-a és a tizenkettedikes lányok 50%-a fogyasztott alkoholt a felmérést megelőző 30 napban. A menopauzában bekövetkező fiziológiai változások miatt aztán később nemcsak kevésbé toleráljuk az alkoholt, hanem fogékonyabbak leszünk az azonnali jutalomra, és a negatív hatásokra is – így természetesen nagyobb valószínűséggel válunk alkoholistává még akkor is, ha korábban nem küzdöttünk alkoholproblémával. Minden életkorra jellemző, hogy a nőknek összességében alacsonyabb az alkoholtűrő képességük, ezért nagyobb kockázatot jelent számukra az alkoholfogyasztás – mind fizikai, mind pszichés értelemben.
Elemzések megállapították azt is, hogy a férfiak és nők alkoholfogyasztása – és a hozzá kapcsolódó káros hatások – között tradicionálisan fennálló különbségek az Egyesült Államokban csökkentek: a nők több napon fogyasztanak alkoholt havonta, mint korábban, és az arány náluk növekvő tendenciát mutat, míg a férfiak esetében az alkoholfogyasztás mértéke csökke. A világjárvány ráadásul jelentősen súlyosbította ezt a tendenciát.
Lehetséges lenne tehát, hogy valami, ami oly régóta része a történelmünknek, és amiről azt állították, hogy kis mennyiségben kifejezetten jótékony hatással van az egészségre, semmilyen hasznot nem tartogat számunkra? Adott-e a tudomány új perspektívákat nekünk nőknek az alkoholfogyasztás hatásairól, sikerült-e felmérnünk a kockázatokat és az előnyöket? Mi az igazság?
Bármilyen okból is olvasod ezeket a sorokat – akár szeretnéd nyugodtan tovább élvezni a napi egy pohár borodat, akár a szimpla kíváncsiság vezet, akár az újévi fogalmad (mely szerint idén nem fogyasztasz alkoholt) vezetett ide – szeretnénk olyan fontos információkat átadni neked, melyek által tájékozott döntést hozhatsz arról, hogy pontosan milyen teret engedsz az alkoholnak az életedben.
De miért nyúlunk egyáltalán alkoholhoz? Sokan kedvelik az alkohol által nyújtott relaxált állapotot – a fogyasztását követően jellemzően nyugodtabbnak, szociálisabbnak, bátrabbnak érezzük magunkat, és a legtöbbünk által túl közelről ismert mindennapi szorongások is átmenetileg semmivé lesznek egy finom pohár bor mellett. De a legtöbben ismerjük a másnap jelenségét is, amikor minden sokkal rosszabb, mint a kiindulópont volt. Depressziósabbnak, ködösebbnek, ingerlékenyebbnek érezzük magunkat és másról sem elmélkedünk, mint arról, hogy vajon miért is ittunk bármennyit? Ráadásul ahogy öregszünk, egyre kisebb alkoholmennyiség kell ahhoz, hogy jelentősen nehezebb másnapokkal kelljen szembesülnünk
Rengeteg tehát az ellentmondó tudás, érzés és tapasztalat. A cikk végére érve remélhetőleg minden információval rendelkezel majd ahhoz, hogy megfelelő helyre kerüljön az életedben az alkoholfogyasztás!
Mi az alkohol?
Amikor az alkoholról beszélünk, amit italként fogyasztunk, akkor az etanolra (ETOH), egy illékony szerves folyadékra utalunk, amely a cukrok természetes erjedésével keletkezik. Az alkohol vízben és zsírban oldódik – mivel a sejtjeink vízből és zsírból állnak, könnyen felszívódik gyakorlatilag testünk minden sejtjébe. Sajnos nem lehet szebben fogalmazni: az alkohol és bomlástermékei pedig ezekben a sejtekben méregként hatnak. Igen – bármennyire is ellazít és kielégít,az idegrendszer sejtjeinek működését sem segíti elő: nem csak hangulatunkra és viselkedésünkre lehet negatív hatással (gondoljunk csak az impulzivitásra!), hanem befolyásolja agyunk hormonális jelátvitelét is. Ez azért fontos, mert a petefészek, a pajzsmirigy és a mellékvese funkciók nagyban befolyásoltak az idegrendszer, pontosabban a hipotalamuszban és az agyalapi mirigyben működése által.
A részegség érzése annak a méregnek, az acetil-alkoholnak a mellékterméke, amely az alkohol lebomlásának fő anyagcsere terméke. Mivel ez képes átjutni a vér-agy gáton (BBB), csökkenti a szociális gátlásainkat – hangosabban, szabadabban, kevésbé átgondoltan beszélünk, impulzívabban cselekszünk-, de hatással van a memóriánkra is – ezért fordulhat elő, hogy nem is emlékszünk teljesen arra, amit részegen tettünk vagy mondtunk.
Mennyi a „csak egy ital”?
Azt, hogy mi számít egyetlen pohárka italnak, azért nagyon fontos meghatározni, mert könnyen előfordulhat, hogy valójában sokkal többet iszunk, mint amennyit gondolnánk. Mit jelent tehát egy egységnyi alkohol? Mit jelent egyetlen italt inni a nap végén?
A közmegegyezés szerint ez
- 3,5 dl sör,
- 1,5 dl bor, vagy
- 4 cl tömény szeszes ital
Ezek bármelyike (az Egyesült Államokban) körülbelül 14 g alkoholt tartalmaz adagonként. Ez természetesen országonként jelentősen változhat a különböző italok eltérő alkoholkoncentrációja és a szervírozás mérete alapján. Így például Japánban egy adag sörben valamivel kevesebb alkohol van ettől, míg Oroszországban a tömény alkohol jelentősen magasabb koncentrációjú.
A nők és a férfiak eltérő sebességgel metabolizálják az alkoholt, így ha egy azonos súlyú nőnek és egy férfinak azonos mennyiségű alkoholt adunk ugyanolyan idő alatt, a nőnek magasabb lesz a véralkohol szintje. A nők emellett lassabban választják ki az alkoholt, mint a férfiak.
Az eltérő anyagcserénk miatt az alkoholfogyasztás ajánlott felső határa alacsonyabban van a nők esetében, mint a férfiaknál.
Nők esetében:
- A mérsékelt alkoholfogyasztás napi ≤1 ital
- Túlzásba vitt ivás = / > 4 ital egy alkalommal
- Erős alkoholfogyasztás: >3 ital naponta vagy >7 ital hetente
Fontos megjegyezni, hogy mindez csak általános ajánlás. Sok nő számára az alkohol még mérsékelt vagy annál kisebb mennyiségben fogyasztva is túl sok lehet. Ráadásul életünk különböző szakaszaiban eltérő toleranciával rendelkezünk. Emellett bizonyos etnikai csoportok, például az ázsiaiak és az askenázi zsidók olyan genetikai polimorfizmusokkal rendelkeznek, amelyek jelentősen csökkentik az alkoholtoleranciát.
Továbbá a nők nagyobb valószínűséggel szednek fogamzásgátló tablettát és egyéb hormonkészítményeket, antidepresszánsokat, szorongásoldókat és más gyógyszereket, amelyek alkohollal való interakcióját még nem vonták vizsgálatok alá a női szervezet és az alkohol kölcsönhatásairól készült, jelenleg még nagyon korlátozott számú tanulmányban.
A francia paradoxon
Van egy tanulmány, amely azzal foglalkozik, hogy az 1990-es évektől kezdődően hogyan épült fel a legenda, mely szerint az alkohol „jót tesz nekünk” – ezt hívják francia paradoxonnak.
A francia paradoxon az az elképzelés, hogy azokban a kultúrákban, ahol naponta fogyasztanak bort az étkezésekhez, az emberek tovább élnek. Ez természetesen nincs így – a hosszabb életet élő népcsoportokban többek között az étrend, a közösség, a napi testmozgás, a speciális öregedésgátló polifenolok, amelyeket az emberek az ételeikkel és italaikkal fogyasztanak (például a bizonyos növényekben gazdag mezőkön legelésző állatok teje) a közös, és nem az alkoholfogyasztás.
Ami igazán megdöbbentő, hogy az alkoholfogyasztást mindössze két, egyéves vagy annál hosszabb, randomizált vizsgálatnak vetették alá, így az egészségre gyakorolt hatásairól szerzett ismereteink továbbra is hihetetlenül korlátozottak. A biztonságos mennyiséget nem állapították meg – és nem, nem létezik „egészséges” mennyiség sem. Egyes szakértők megkérdőjelezik azt a nézetet, hogy egyáltalán létezik biztonságos alkoholadag, és teljes absztinenciát javasolnak az optimális egészség érdekében.
Vannak akkor egyáltalán az alkoholnak pozitív hatásai? Van néhány tanulmány, amely szerint kis mennyiségben a menopauza idején előnyös lehet a csontok egészségére és az inzulinérzékenységre nézve is, de mint később láthatjuk, ezeket az adatokat jócskán ellensúlyozzák az ártalmakra vonatkozó kutatások eredményei.
És mi a helyzet a resveratrollal? A resveratrol egy vörösborban található polifenol, amely antioxidáns és sejtvédő hatású lehet – de még ha valóban hasznos is – ami a kutatások alapján kérdéses -, kevésbé káros, valóban egészséges forrása a szőlő, a mogyoró, a kakaó, valamint az áfonya és a fekete áfony. Ma pedig étrendkiegészítő formájában is fogyasztható.
Nincs tehát olyan tanulmány, amely bizonyítani tudná, hogy az ivás bármilyen mennyiségben egészségesebb, mintha egyáltalán nem innánk. Nők esetében még a heti 1-3 ital fogyasztása is – és ne feledd: amikor azt mondjuk, hogy ital, akkor a korábban elmondott, rögzített mennyiségekre gondolunk – kockázattal járhat.
Egy korábban megjelent tanulmány szerint a mérsékelt krónikus alkoholfogyasztás, azaz napi 1-2 ital rendszeres fogyasztása is káros változásokat okozhat az agy szerkezetében, és heti 1-3 ital fogyasztása is növeli a mellrák kockázatát.
Mindezek alapján felelősen azt mondhatjuk, hogy a legtöbb egészséges nő számára, akiknél alacsony a kockázata azoknak a problémáknak, amelyekhez az alkohol nagy valószínűséggel hozzájárul, heti 1-2 ital, lehet a biztonságos mennyiség.
Az alkohol hatása a testre
Hormonok
Beszéljünk tehát mindenekelőtt az alkohol és a hormonjaink kapcsolatáról (ösztrogén, progeszteron és tesztoszteron, kortizol, inzulin).
A hormonok olyan kémiai hírvivők, amelyek minden szövet és szerv működését irányítják és koordinálják. Minden egyes hormon egy adott mirigyből választódik ki, és a test különböző szöveteire hat. Az agy két területe, a hipotalamusz és az agyalapi mirigy is bocsát ki hormonokat, csakúgy, mint a test más részein lévő mirigyek, például a pajzsmirigy, a mellékvesék, a petefészkek vagy a hasnyálmirigy.
A legtöbb szervünk megfelelő működése tehát a hormonok finomra hangolt összjátékán valamint a hormonokra reagáló sejtek egészségén múlik.
Az alkohol bizonyítottan megváltoztatja és károsítja a hormonokat felszabadító mirigyek működését és a célszöveteket egyaránt. Állatkísérletek kimutatták, hogy az akut alkoholbevitel befolyásolja a hipotalamuszból és az agyalapi mirigyből származó hormonok felszabadulását. Számos tanulmány rámutat az ösztrogénszint alkohol okozta emelkedésére nőknél, ami valószínűleg a tesztoszteron fokozott aromatizálódási sebességének vagy az ösztradiol ösztronná történő oxidációjának csökkent sebességének köszönhető. Ez az ösztrogénszint-emelkedés kifejezettebb a szintetikus hormonokat (orális fogamzásgátlókat, beleértve a progesztin alapú formákat is és a egyéb hormonkészítményeket) szedő nőknél és a menopauzában lévő nőknél. A mérsékelt alkoholfogyasztást egyes vizsgálatok szerint a menopauza előtti nőknél a progeszteronszint csökkenésével, valamint a DHEA-S és a tesztoszteronszint emelkedésével is összefüggésbe hozták.
Az alkoholnak számtalan hatása van a hipotalamusz-hipofízis-pajzsmirigy tengelyre, valamint a pajzsmirigy működésére is. Alkoholistáknál a T4 és a T3 jelentős szuppresszióját mutatták ki, ami valószínűleg a májkárosodásnak köszönhető, mivel a T4 a májban alakul át T3-á. Nem elhanyagolható tényező azonban ebben a pajzsmirigy közvetlen károsodása sem, hiszen itt termelődik a T4, és kisebb mértékben a T3 is.
Az alkohol és az általános egészség
Figyelembe kell vennünk az alkohol belső ökoszisztémánkra gyakorolt általános hatását is – mivel hormonális egészségünk nem kizárólag a HPO (hipotalamusz-hipofízis-máj-máj-mellékburok) tengelyen keresztül történik. A bélrendszerünk, a cirkadián ritmus, az anyagcsere és a máj méregtelenítési útvonalai is részt vesznek hormonális egészségünk megteremtésében, a menstruációs ciklusunk rendszerességében, a menopauza időszakának megkönnyításében, valamint a PCOS, a termékenységi kihívások, az endometriózis és sok más hormonális betegség elkerülésében is.
A cirkadián ritmus
Mindezek mellett az alkohol jól ismert cirkadián ritmust zavaró tényező. A cirkadián ritmus egy központilag irányított időmérő rendszer, amely a hipotalamusz szuprachiasmatikus magjában (SCN) található, és amely a külső jelzésekre (mint amilyen például a napfény) reagálva szinkronizálja a biológiai ritmusokat. Ezeket a jeleket neuronális és hormonális jelekké alakítja át, amelyek hatással vannak az egész szervezet fiziológiai folyamataira, – például arra is, hogy mikor ovulálunk, menstruálunk, mikor termelünk és használunk fel ösztrogént, progeszteront, inzulint, kortizolt stb.
Az akut alkoholfogyasztás – egyes nők esetében akár csak egy pohár bor is – elég jelentős cirkadián ritmus zavaró tényező lehet ahhoz, hogy érezhetően befolyásolja a jó éjszakai alvást, a krónikus (rendszeres) mérsékelt alkoholfogyasztásról nem is beszélve. Már kevés ital elfogyasztása is megemeli a kortizolszintet néhány órán belül. Az erős alkoholfogyasztás és a mértéktelen ivás pedig mind-mind káoszt idéz elő a cirkadián ritmusban.
Pihentető alvás: 7 lépés a nagyszerű alváshoz című cikkünkben adunk néhány tanácsot ahhoz, hogyan ápold a kapcsolatod az alvással.
Az alkohol és a mikrobiom egészsége
Ha mindez nem lenne elegendő, az alkohol számos módon befolyásolja a bélrendszerünk egészségét, és mint azt tudjuk, a mikrobiom erőteljesen hat a hormonrendszer állapotára is. Az alkohol változásokat idéz elő a gasztrointesztinális mikrobióta összetételében és működésében, valamint bélrendszerben egyfajta hiperáteresztő állapotot idéz elő (leaky gut), ami krónikus, szisztémás gyulladáshoz vezethet. Ez a fajta diszbiózis és a hozzá kapcsolódó állapotok a policisztás ovárium szindróma (PCOS), az endometriózis, a depresszió és a szorongás, az alvászavarok, a metabolikus szindróma, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a demencia lehetséges kiváltó vagy hozzájáruló okaiként ismertek. Az alkohol negatívan befolyásolja a májműködést is, ami az ösztrogén lebontásának és kiürítésének zavarához vezet. Ez az a mechanizmus, amely a tanulmányok szerint az alkoholfogyasztáshoz kapcsolódóan emelkedett ösztrogén szinthez vezet.
Az egészséges bélrendszerről és emésztés támogatásáról ebben a cikkben olvashatsz.
Krónikus gyulladás
Az alkohol gyulladáskeltő folyamatokat is mediál, mind a sejteket közvetlenül mérgező, oxidatív stresszhez vezető hatása, mind a májban fellépő gyulladásos reakciók, mind pedig a bélrendszer épségének károsítása révén. A gyulladás számos hormonális probléma – a menstruációs fájdalom, a depresszió, a szorongás, a PMS, az endometriózis, a PCOS, a meddőség, a klimaxos tünetek, a cukorbetegség, a szívbetegség és a demencia – kiváltó oka lehet.
A vércukor háztartás
Az alkohol összetett módon befolyásolja mind az inzulin termelődését is. Számos tanulmány vizsgálta az alkoholfogyasztás hatását a vércukorszint egyensúlyára – érdekes módon az alkalmankénti vagy mérsékelt alkoholfogyasztásnak antihiperglikémiás – vagyis vércukorszint-csökkentő – hatása lehet. Klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy az alkoholfogyasztás ezen formái magasabb adiponektin-szinttel járnak ugyanis. Ez egy zsírsejtekben termelődő hormon, amely közvetlenül képes javítani a sejtek inzulinérzékenységét. Ezek az adatok azonban nem veszik figyelembe a demográfiai jellemzőket, amelyek azonban nagyon fontosak lehetnek, hiszen a legtöbb ember, aki csak alkalmanként vagy mérsékelt mennyiségben fogyaszt alkoholt egyben magasabb társadalmi-gazdasági státuszú, így jobb egészségügyi ellátáshoz, egészséges ételekhez, kevesebb stresszhez jut, és nagyobb valószínűséggel mozog rendszeresen.
A vércukor és a kortizol szint kezeléséről ebben a cikkben írtunk nagyon részletesen.
Bár felmerül tehát egy ilyen előny, mégis azt mondhatjuk, hogy az alkoholfogyasztás vércukorszintre is kedvezőtlen hatással van. Még a rövid ideig tartó alacsony glükózszint (hipoglikémia) is károsíthatja az agyat. Súlyos hipoglikémia pedig már 6-36 órával a görbe este után is kialakulhat. Az evés nélküli ivás tovább súlyosbítja ezt. Ezzel szemben a krónikus alkoholfogyasztás közvetlen kockázati tényezője a cukorbetegség kialakulásának, mivel hiperglikémiához, azaz túlzottan magas vércukorszinthez vezet. Mind a hipoglikémia (alacsony vércukorszint), mind a hiperglikémia (emelkedett vércukorszint) nemcsak hormonális problémákkal, mint az anovuláció, a termékenységi problémák és a PCOS, de szorongással, depresszióval, cukorbetegséggel, szívbetegséggel és demenciával is járhatnak.
Bővebben ebben a cikkben: Inzulinrezisztencia, alacsony vércukorszint, vércukor egyensúly, hormonok és a ciklusod
A tápanyagok felszívódása
Az alkohol egy „antinutriens” is, ami azt jelenti, hogy nemcsak, hogy nem számít tápláléknak, de az alkohol felszívódása során olyan fontos tápanyagokat használ fel, mint a B-vitaminok, és olyan méregtelenítő vegyi anyagokat, mint a NAC. Ez bármilyen mennyiségű alkoholfogyasztás esetén fennáll, de még természetesen legerősebben a rendszeres alkoholfogyasztókat veszélyeztetik a következményei.
Mihez kezdjünk a változatos kutatási eredményekkel?
De miért ilyen változóak az adatok? Ennek több oka is van. Az egyik, hogy nehéz összehasonlítani az alkohol mennyiségét a különböző országokban végzett vizsgálatokkal, vagy a legkülönfélébb italokkal, amelyek közül néhányat grammban is meg lehet adni, míg másokat egyszerűen nem mérhetünk így Másodszor, sok vizsgálati körülmény nem felel meg a valós életkörülményeknek. Bizonyos vizsgálatokban például a nőket arra kérik, hogy sokkal többet igyanak éhgyomorra, mint amennyit maguktól valaha elfogyasztanának, így a kapott képet nyilván nehéz lesz majd közelíteni a valósághoz.
Azt is fontos hangsúlyozni, hogy a hormonszintek enyhe elmozdulásai, még ha ezek előfordulnak is, nem tükrözik jól a HPO tengelyben zajló folyamatok komplexitását, és ezek a hormonelmozdulások sem feltétlenül klinikailag relevánsak. Apró kilengések a hormonszintjeinkben állandóan vannak, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezek mentén hormonzavarok, vagy akár csak enyhe tünetek alakulnának ki.
A leghasznosabb talán az, ha mindezt az információt életciklusok szerint bontjuk le, és ezeken az életciklusokon belül az elfogyasztott alkohol mennyisége alapján vesszük górcső alá a várható hatásokat. Igyekszem mindezt úgy tenni, hogy azt érezd, valóban használhatóak ezek a sokszor elvont és távolinak tűnő, megfoghatatlan információk a hétköznapi döntéshozatalban is.
Alkohol és pubertás
A pubertás alatti alkoholfogyasztás élettani hatásaival kapcsolatosan kevés kutatás áll rendelkezésre. A tizenéveseken és fiatal nőkön végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a mérsékelt vagy erős alkoholfogyasztás és a mértéktelen ivás zavarhatja a pubertás kezdetét, valamint a menstruációs ciklus rendszerességének kialakulását, ennek következtében pedig a csontok fejlődését és növekedését. Ennek oka lehet a hipotalamusz gonadotropin felszabadító hormon (GnRH) szekréciójának korai zavara. Ez a pubertás során lép működésbe, és serkenti a tüszőstimuláló hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) szintézisét és felszabadulását az agyalapi mirigyben. Ilyen háttér ok lehet még az alkohol glükóz szintre gyakorolt hatása is, bár a mechanizmusok még nem teljesen tisztázottak. Egy tanulmány azonban azt már megállapította, hogy az ösztrogén szint a 12-18 éves serdülő lányok körében a mérsékelt alkoholfogyasztás után akár 2 hétig is csökkent marad.
A Menstruációs ciklus változásáról az életkor előrehaladtával ebben a cikkben olvashatsz.
Az ösztrogénnek a csontok érésében betöltött szerepe joggal veti fel a kérdést, hogy a serdülőkori alkoholfogyasztásnak vannak-e hosszú távú hatásai a csontok egészségére. A serdülőkorban és a tinédzserkorban történő alkoholfogyasztás közismerten befolyásolja a növekedést és a testösszetételt, valószínűleg az alkoholfogyasztás idején megváltozott táplálékfelvételi szokások miatt is.
Az alkohol és a reproduktív korban lévő nők
A menstruáció 10 és 16 éves kor között kezdődik, legtöbbünknél 12 és 14 éves kor között. A menstruációs ciklus körülbelül 24-35 naponta jelentkezik az egyébként egészséges, reproduktív korban lévő nőknél. Két fő fázisa van: a tüsző- és a sárgatestfázis. A tüszőfázis a menstruáció első napjával kezdődik (a menstruációs ciklus 1. napja) és a peteéréssel ér véget. A tüszőfázist a petefészek ösztrogén viszonylag állandó szintje jellemzi, az ösztrogénszint közvetlenül az ovuláció előtt emelkedik, amikor a petesejt felszabadul. A luteális fázis, amely jellemzően 14 plusz-mínusz 2 nap hosszú, az ovulációt követi, és a progeszteron- és ösztrogénszint emelkedése, valamint a progeszteron dominanciája jellemzi.
Nők esetén az alkoholfogyasztás (még olyan mennyiségben is, amely nem elegendő ahhoz, hogy nagyobb károsodást okozzon a testben) felboríthatja az egészséges hormonális ciklusok fenntartásához szükséges kényes egyensúlyt. Az alkoholfogyasztás a menopauza előtti nőknél, még mérsékelt mennyiségben is összefüggésbe hozható a rendszertelen menstruációs ciklusokkal, az anovulációs ciklusokkal, a korai menopauzával és a menopauza előtti hőhullámok megjelenésével. Kutatásokban azt találták, hogy a gyakran ivók 60%-a tapasztal menstruációs cikluszavart, és a mérsékelt vagy csak közösségben, szociális interakciók kapcsán ivók 50%-a is tapasztalt zavarokat a reproduktív hormonok működésében és a menstruációs ciklusban.
Ha azt mondom menopauza ugyanarra gondolunk? Derítsd ki ebből a cikkünkből!
Egy nagy, menopauza előtti nők bevonásával végzett vizsgálat 34 nőt vizsgált hat egymást követő menstruációs cikluson keresztül. Véletlenszerűen két csoportba osztották őket. A nők három egymást követő ciklusban minden este 30 g etanolt fogyasztottak, a másik háromban pedig nem ittak alkoholt. Minden elfogyasztott ételt és alkoholt a vizsgálat tervezői biztosítottak számukra. A kutatás alatt készült laborok kimutatták, hogy az alkoholfogyasztás összefüggésbe hozható a plazma DHEA-S szintjének emelkedésével a follikuláris fázisban; az ösztron, az ösztradiol és a vizeletösztradiol szintjének emelkedésével az ovuláció körül, valamint a vizeletösztron, az ösztradiol és az ösztriol szintjének emelkedésével a luteális fázisban.
Egy másik vizsgálatban az ösztradiolszintet kétszer mérték nőknél egy 12 hónapos periódus alatt. A tartósan magas szérum ösztradiol szintű nőknek magasabb volt az alkoholfogyasztásuk is (~ 93 g/hét ), azokhoz a nőkhöz hasonlítva, akiknek a fogyasztása ennek körülbelül egyharmada volt.
Más vizsgálatok azonban nem találtak ilyen összefüggést, bár az alkoholfogyasztási szokások kevésbé voltak egyértelműen tisztázva ebben, és a nők átlagosan < 51 g alkoholt ittak hetente. Ez összhangban van más vizsgálatokkal, amelyek csak mérsékelt vagy nagy mennyiségű alkoholfogyasztás esetén mutattak ki ösztrogénszint-növekedést.
Az egyik tanulmány az alkohol okozta ösztrogénszint-emelkedést kiugróbbnak találta az orális fogamzásgátlót szedő nőknél is, ami feltehetően szintén az alkoholnak a máj ösztrogén metabolizmusára gyakorolt hatásának köszönhető, és valószínűleg egy olyan enzimnek is, amelyet az egyes orális fogamzásgátlókban található szintetikus progesztinek miatt termel a szervezet.
A ciklusszinkron alkoholfogyasztás
Van-e jobb vagy rosszabb időpont az ivásra a menstruációs ciklusunk alatt? A mai napig nincs erős bizonyíték arra, hogy a nők alkoholfogyasztásra adott fiziológiai válasza a menstruációs ciklus során változik, és arra sincs bizonyíték, hogy a menstruációs ciklus különböző szakaszai közül valamelyikben jobban vágyakozunk-e az alkoholra.
Egy jelentés szerint a nők gyorsabban ürítik ki az alkoholt és valamivel alacsonyabb átlagos véralkoholszint értéket érnek el a luteális fázisban, ami valószínűleg a lassabb gyomor-bél tranzitidőnek tudható be ebben a fázisban. Egy másik tanulmány szerint az alkoholnak a reproduktív hormonszintekre gyakorolt hatása olyan helyzetekben lehet a legnyilvánvalóbb, amikor a gonadotropinszintek magasak, nevezetesen a menstruációs ciklus közepe táján, és az alkohol okozta ösztrogénszint-emelkedés az alkohol májban történő fokozott enzimatikus lebontásának köszönhető, ami az ösztradiol felhalmozódásához vezet.
Már fiatal korban el kell kezdenünk felvilágosítani lányainkat a mérsékelt, a súlyos és a mértéktelen ivás lehetséges hosszú távú következményeiről, valamint arra is, hogy ha alkoholt fogyasztanak, hogyan ihatnak felelősségteljesen, biztonságosabban és az egészségüket is szem előtt tartva.
Összegzés
A kutatási adatok többsége azt sugallja, hogy nincs szükség az ivási szokások módosítására a menstruációs ciklusunkról elérhető mai ismeretek alapján, feltéve, hogy csak alkalmanként fogyasztunk alkoholt. Összességében pedig haa a menstruációs ciklus rendszerességéről, az ovulációról és a menstruációs egészségről van szó, 1-3 ital hetente valószínűleg egyáltalán nem befolyásolja azt károsan.
Bármilyen kevés alkoholt is fogyasztasz, mindig tartsd szem előtt, hogy elegendő folsavat vagy metilfolátot tartalmazó multivitamint szedj – ezzel is védve magad az alkohol okozta DNS- és metilációs változásoktól, valamint ha menstruációs problémáink vannak (PMS, fájdalmas menstruáció, alvási problémák, bélproblémák stb.), tartsuk szem előtt, hogy az önmegtartóztatás továbbra is a legjobb megoldás.
