A miómákra hajlamosak vagyunk az idősödő nők betegségeként gondolni – valójában azonban nem is tévedhetnénk nagyobbat. Az igazság az, hogy ezen elváltozások növekedése a korai 20-as, 30-as éveinkben indul el, és problémát a legnagyobb valószínűséggel a 40-es éveinkben fognak okozni. Ennek oka egyszerű: ebben az időszakban növekszik a testünkben az ösztrogén és a növekedési hormonok mennyisége, ami elképesztő mértékben táplálja ezeket a miómákat. Amikor a menopauzát követően az ösztrogén szintje csökkenni kezd, jellemzően az elváltozások spontán visszahúzódnak.
De milyen elváltozások is ezek a miómák? Jól körülhatárolt, nem rosszindulatú kinövések a méh izomzatán. Az USA-ban a nők 75 százaléka találkozik ezzel az állapottal az élete valamely pontján 50 éves koráig, de a fekete nők körében ez a szám akár a 80 százalékot is elérheti.
A miómák keletkezésének megértése kulcsfontosságú ahhoz, hogy a kezelési lehetőségek legszélesebb köre elérhetővé váljon. Különösen azért, mert ez az állapot nem puszta kellemetlenség, hiszen hatással lehet mind a fogantatás sikerességére, mind a már létrejött terhességek kimenetelére, ráadásul a hiszterektómiák leggyakoribb indikációját is jelentik egyben. (Ezen műtéteket leggyakrabban a nők 45 éves kora körül végzik, tehát abszolút elsődleges okai a menopauza előtti hiszterektómiának.) Ezeknek a műtéteknek óriási hányada lenne elkerülhető, ha a nők megfelelő tájékoztatást kapnának a kezelés alternatíváiról az orvosaiktól.
Mivel a miómák rengeteg nő életét nehezítik meg, kulcsfontosságú, hogy részletes információval bírjanak erről az állapotról. Ez hozhat áttörést a kezelésben, ez által lesz elkerülhető a rengeteg felesleges gyógyszeres kezelés és operáció is. Fontos felismernünk azt is, hogy mint a legtöbb nőket érintő betegség esetében láthattuk, a miómák kezelésében is óriási jelentősége van az életmódhoz kapcsolódó faktoroknak. Az integratív, funkcionális szemlélet tehát nemcsak a prevencióban, de sikeres kezelésben is kimagasló jelentőséggel bír.
Mit kell tehát tudnod a miómákról?
A miómák tehát a méh izomzatán lévő kinövések. Méretük nagyon változó – a mikroszkopikustól egészen a grapefruit méretűig mindenféle előfordulhat. Gyakran a terhességben tapasztalthoz hasonló méretűvé teszik a méhet, ezt az összehasonlítást a leírásukban is használják (16 hetes méh méretű, 24 hetes méh méretű, stb). Nőhetnek egyedül, de előfordulhat, hogy egyszerre több mióma is kialakul, és a méh több részét érinthetik. A besorolásuk ez utóbbi szempont szerint történik, azaz aszerint, hogy a méhfal mely részén növekednek:
- A méh külső részén növekvő miómák a subserosus miómák (ez adja az összes eset közel 55 százalékát).
- Az intramurális miómák a méhfal rétegei között növekednek (nagyjából az összes eset 40 százalékában)
- A submucosus miómák, amelyek a méh üregébe hatolhatnak az összes mióma 5 százalékát teszik ki.
Emellett előfordulhatnak a méhszáj környékén is, a széles méhszalagokon, lehet szó pedunculált miómáról (ilyenkor a mióma egy kis nyélen „ül” – ebben az esetben belóghat a méh üregébe, vagy a méhszájba is).
Milyen tünetekkel járnak?
Nem minden nő tapasztalt tüneteket a mióma miatt, de a számok azt mutatják, hogy 3-ból 1 nőnek különböző panaszok nehezítik az életüket a betegség miatt. Az USA-ban nagyjából 70.000 nő keresi fel évente a sürgősségi osztályokat, és a számuk egyre növekszik. A tünetek épp úgy lehetnek enyhék, mint drámaiak, utóbbi esetben óriási nyomot hagyhatnak a nők életminőségén.
- erős vérzés
- elhúzódó vérzés (tovább tart, mint 7 nap)
- súlyos görcsök a menstruáció alatt
- vérzés két menstruáció között
- alhasi teltségérzet
- fájdalmas együttlét
- székrekedés
- hasi fájdalmak
- fájdalmas vagy nehezített vizeletürítés
- hát- vagy lábfájás
- puffadt has
A tünetek egy része nagyon hasonló az endometriózis tüneteihez, így gyakran nehéz különbséget tenni a két állapot között. Bár a rosszindulatúvá válás a miómáknak nagyon ritka, mégis fontos megjegyzni, hogy a méhnyálkahártya hiperpláziája négyszeresére növeli az endometrium carcinoma kockázatát, ráadásul nagyon megnehezítik a rosszindulatú folyamatok időben történő diagnózisát is.
Mi miatt alakulnak ki?
A pontos okok egyelőre tisztázatlanok, de rengeteget tudunk arról, hogy mi segíti elő a kialakulásuk folyamatát. Mindenekelőtt pontosan látjuk, hogy a növekedésük erősen hormonvezérelt, a túlzott ösztrogén hatást tekintjük a miómák kialakulásához vezető út első kövének. Szintén erősen táplálja a növekedésüket az inzulinszerű növekedési faktorok jelenléte. És ahogyan megszokhattuk – a genetikától a környezeti tényezőkön át az étrend és az életmód kérdéséig rengeteg ok állhat a miómák kialakulása és növekedése mögött. Nézzünk néhányat ezek közül!
Környezeti tényezők
Az endokrin diszruptorok felelőssége a folyamatban vitathatatlan. Ezeket az anyagokat az NIEHS olyan kemikáliákként írja le, amelyek megzavarják a hormonrendszer működését, ezáltal idézve elő fejlődési, reproduktív, neurológiai vagy immunológiai károsodásokat. Az ösztrogén túlsúly kialakítása által ezeknek óriási hatása lehet a miómák létrejöttére és növekedésére egyaránt. Bizonyos „örök kemikáliákat” (POP-persistant organic pollutants) és ezek bomlási melléktermékeit kimutatták olyan nők méhében, akik miómájuk miatt hiszterektómián estek át. Úgy fest tehát, hogy az endokrin diszruptorok olyan módon változtatják meg a szervezetünk működését, amely kedvez a miómák növekedésének.
Genetika
Ha küzdesz a miómákkal, nagyon jó esélyed van arra, hogy nem te vagy az első és az utolsó a családban, aki szembenéz ezzel. A genetikai meghatározottság arra kell, hogy sarkalljon minket, hogy az általa beindított láncreakciót minden lehetséges életmódbeli és környezeti változással megpróbáljuk leállítani.
Etnikum
A miómák háromszor gyakoribb a fekete nők körében, mint a fehérek, az ázsiaiak vagy a latin-amerikaiak között, és fiatalabb korban is jelentkeznek, jellemzően erőteljesebb tünetekkel. A különbségek oka nem tisztázott, de a D-vitamin hiány szerepét kutatják ennek kapcsán, illetve felmerült az is, hogy a fekete nők jelentősen több környezeti hatásnak vannak kitéve. Felmerült lehetséges háttérként a tejfogyasztás szerepe is, az afrikai eredetű emberek között ugyanis sokkal gyakoribb a tejfehérje érzékenység is.
Étrend
Az étrend szerepe óriási a miómák kialakulásában. Rizikótényezőnek számít például a D vitamin hiány, ami általánosnak mondható a nők körében. A vörös húsok, felvágottak gyakori fogyasztása mellett hiányzik az étrendünkből a megfelelő mennyiségű zöldség és gyümölcs, valamint a halak is, amelyek nagyon hatékonyan előznék meg a miómák kialakulását. Felmerült lehetséges háttérként a tejtermékek fogyasztása, mivel ezekben rengeteg növekedési faktor található.
Egyéb rizikótényezők
Vannak bizonyítékok, amelyek alátámasztják, hogy a magas vérnyomás mind a miómák kialakulásában, mind a növekedésükben szerepet játszik. A magas vérnyomás jelentősen gyakoribb azokban a nőkben, akik miómákkal küzdenek, és a vérnyomás növekedésével a miómák mérete is növekszik. Ennek hátterében gyulladásos folyamatokat feltételeznek. A túlsúly szintén rizikót jelent, ilyenkor ugyanis jelentősen magasabb az ösztrogén és a növekedési faktorok szintje is a vérben. A jelentős túlsúllyal rendelkező nők kockázata a miómák kialakulására kétszer-háromszor nagyobb a normál testsúlyú nőkhöz képest. Ezekből az okokból kifolyólag a metabolikus szindróma is kockázatot jelent. Nem utolsó sorban pedig meg kell említenünk, hogy mind az érzelmi, mind a szexuális traumák növelik a miómák előfordulásának gyakoriságát. Bár a háttér ebben az esetben is tisztázatlan, és könnyen lehet, hogy egyszerűen csak mindkét állapot gyakori, így az együttjárásuk sem lehet ritka, fontos látni a potenciális kapcsolatot a hormonrendszer diszregulációja és a pszichés megterhelések között.
Befolyásolják-e a miómák a termékenységet vagy a terhesség kimenetelét?
Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy hogy befolyásolják-e a miómák a teherbeesés esélyeit, és hogy növelik-e a vetélés kockázatát. A rövid válasz: talán, bár nem valószínű. Időnként azonban előidézhetnek bizonyos problémákat, amelyek járhatnak ilyen hatásokkal is. Mivel a miómák rendkívül gyakoriak, emiatt a lehetőség miatt is nagyon fontos, hogy az összes elérhető lehetőséget megragadjuk a megelőzésre.
A termékenységi problémákkal küzdő nők 5-10 százalékának van miómája, ami inkább azt mutatja, hogy az állapot milyen mértékben érinti a termékeny korban lévőket, semmint azt, hogy milyen hatással van a termékenységre. Van olyan adat, amely szerint a mióma önmagában is lehet oka a meddőségnek (nagyjából az összes eset 1-2 százalékában), ez azonban ellentmondásos, és a legtöbb kutatás megerősíti azt, hogy a miómák nincsenek hatással a termékenységre. A miómához kapcsolódó szövődmények azonban (például a petevezetők elzáródása) vagy a beágyazódási nehézségek azokban az esetekben, amikor a méh nyálkahártyája erőteljesen érintett már okozhatnak problémákat. Ha nehezen esel teherbe, akkor a kivizsgálásnak mindenképpen választ kell adnia arra a kérdésre, hogy van-e esetleg ilyen problémád.
A miómák az összes terhesség 0.1-10.7 százalékában fordulnak elő. Annak ellenére, hogy az elváltozások mérete a terhesség alatti hormonhatások miatt jellemzően nő, csak nagyon ritkán okoznak komplikációkat. Az igazán nagy miómák ritkán okozhatnak vetélést, koraszülést, fekvési rendellenességet, lepényleválást, erős vérzést a szülés után, de az összkép azt mutatja, hogy a mióma léte nem befolyásolja erősen a terhesség kimenetelét. A nők nagyjából 11 százaléka tapasztal a terhesség alatt miómához köthető fájdalmat, ennek az oka az, hogy a terhesség vége felé a mióma vérellátása romlik, és sorvadni kezd.
Azok a nők, akiknek van miómájuk gyakrabban hozzák világra gyermeküket császármetszéssel, annak ellenére is, hogy még a 10 cm feletti méretű miómáknál is nagyjából az esetek 70 százalékában teljesen biztonságos a hüvelyi szülés. Nem tisztázott, hogy a gyakoribb császármetszés oka a valódi orvosi indokokban, vagy a tudás hiányában áll. Ha tudtál a miómáról a terhesség előtt is, akkor érdemes megnézni, hogy pontosan milyen méretű és elhelyezkedésű, mivel a szülés után ezek az elváltozások gyakran maguktól rendeződnek.
A mióma konvencionális kezelési lehetőségei
Általánosságban elmondhatjuk, hogy a kezelési tervet a mióma típusa, a kapcsolódó tünetek súlyossága, az elváltozás mérete és helyzete valamint a nő kora, preferenciái és gyermekvállalási tervei határozzák meg. Legtöbbször, ha a mióma kicsi, és nem okoz erős tüneteket, vagy a menopauza idejéhez közel alakul ki semmilyen kezelésre nincsen szükség a gondos követésen kívül. Ezt a kevésbé agresszív, türelmesebb szemléletet szorgalmazzák a vezető orvosi szervezetek is, hogy elősegítsék ezzel a szükségtelen radikális beavatkozások számának csökkentését.
Hogyan döntheted el, hogy alternatív vagy konvencionális terápiát választasz a panaszaid megoldására?
Amennyiben szükséged van a klasszikus kezelési lehetőségek valamelyikére, akkor is nagyon fontos, hogy változtass az életmódodon és az étrendeden – a betegség kiújulása ugyanis csak így lesz megelőzhető. A konvencionális terápiákra óriási szükség van azokban az esetekben, amikor a mióma jelentős nyomot hagy az életminőségeden (erős vérzés, erős fájdalmak stb. miatt). Mindig az az optimális ezek közül, amelyik a legkisebb, a tünetek enyhítéséhez éppen elégséges mértékben avatkozik be. A lehetőségek a következők:
- A fájdalom és a diszkomfort érzés kezelésére különböző NSAID-ok használhatóak
- IUD: a hormont is tartalmazó méhen belüli fogamzásgátló eszközök (spirálok, pl.: Mirena) azokban az esetekben merülnek fel, amikor a mióma nem deformálja a méh üregét. Csökkentik a vérzés és a fájdalom mértékét, de önmagukban nem alkalmasak a mióma kezelésére. Lehetséges mellékhatásaik között az akne, a pecsételő vérzés, a súlygyarapodás, a hasi fájdalom és a mellek érzékenysége szerepelnek.
- A fogamzásgátló tabletták hatása a miómákra nem tartozik az alaposan feltérképezett kérdések közé, de az erős vérzések megelőzésében valószínűleg hatékonyak.
- GnRH agonisták: akár 30-64 százalékkal is csökkenthetik a miómák méretet a kezelés 3-6. hónapja között az ösztrogén termelés csökkentése, és a progeszteron termelés elősegítése által. A mellékhatásaik között előfordulnak hőhullámok, fejfájás, hüvelyszárazság, csökkent libidó, izom és ízületi fájdalmak, depresszió, enyhe pecsételő vérzés. A csontsűrűség csökkenése is előfordulhat, ez azonban visszafordítható. A GnRH kezelésben részesülő nők 2 százaléka a kezelés megkezdése után 5-10 héttel erős hüvelyi vérzést tapasztalhat. A kezelés megszüntetése után a mióma jellemzően tovább növekszik.
- Sebészeti megoldások: A nagyobb miómák esetében gyakran használnak előzetes kezelésként leuprolid acetátot, amely segíthet abban, hogy a lehető legkevésbé invazív műtéti lehetőséget válasszák. A nők 15-30 százaléka tapasztalja a miómák kiújulását a műtétet követő 5 évben. Ritkán, de előfordulhat, hogy a méhnyálkahártya hegesedése veszélyt jelent a későbbi terhességek kialakulására, ezért fontos, hogy a műtéti beavatkozást leginkább azokra az esetekre tartsuk fenn, amikor a nő már nem tervez gyermeket vállalni, vagy ha a mióma kezelése semmilyen konzervatív módon nem valósítható meg. Az én véleményem szerint a hiszterektómia abban az esetben indokolt, amikor minden egyéb lehetőség – természetes, hagyományos, minimálinvazív műtéti egyaránt – kudarcot vallot, és már túl vagy a gyermekvállalás idején, a betegség pedig masszívan befolyásolja az életminőséged. Semmiképpen nem szabad fejest ugrani egy ilyen súlyú döntésbe, de nagyon fontos belátni, hogy olykor nincsen más lehetőség. Legtöbbször van lehetőség arra, hogy megőrizzék a petefészkeket – ez hosszú távon az egészség megőrzése szempontjából messze a legideálisabb megoldás.
Mindenképpen konzultálj az orvosoddal, ha a következők valamelyikét tapasztalod:
- állandó fájdalom a kismedencében
- pecsételő vérzés, vagy vérzés a menstruációk között
- fájdalmas, hosszú, erős vérzések
- vizeletürítési nehezítettség
- fáradtság, vérszegénység
Természetes megoldások a miómára
A hagyományos orvoslás és a sebészet eszköztára nem képes arra, hogy a miómák gyökér okait – a magas vérnyomást, a magas ösztrogén szintet, a krónikus gyulladást vagy az inzulin rezisztenciát – kezelje. Ha ezek hosszan fennállnak, akkor más betegségek talajává is válhatnak. A természetes megoldások ezen gyökérokok feltárásában segíthetnek, és hatékonyak lehetnek abban, hogy a nők elkerülhessék a radikális beavatkozásokat. Egy studyban arra keresték a választ, hogy a természetes gyógymódok kombinációja vagy a hagyományos megoldások hoznak-e nagyobb sikereket a miómák kezelésében. 6 hónapnyi kezelést nézve nem volt szignifikáns különbség a két csoport között: mindkettőben javulást tapasztaltak a tünetek súlyosságában és a mióma méretében is. Az enyhébb esetekben ez óriási jelentőséggel bírhat, ha ugyanis sikerül gyengéd módokon beavatkozni a betegség alakulásába, akkor az hosszútávon rengeteg kellemetlenségtől óvhatja meg a nőket.
Első lépés: Korlátozd az endokrin diszruptorokat!
Az első, kritikus lépés a miómák kezeléséhez kapcsolódó életmód változtatásban az, hogy egészséges ösztrogén szintet alakítunk ki. Ehhez nagyon nagy mértékben járul hozzá, ha kiiktatjuk az endokrin diszruptorokat az életünből.
Mit tehetsz ennek érdekében?
- Felejtsd el a műanyagot! Válts üvegre vagy acélra az étel-ital tárolásban, kerüld a műanyag csomagolókat is!
- Válassz bio ételeket amikor csak lehetséges, és mindig, ha tojásról, húsról vagy tejtermékekről van szó.
- Cseréld le a kozmetikumokat is olyanokra, amelyek nem tartalmaznak endokrin diszruptorokat!
Második lépés: Fogyassz sok zöldséget, csökkentsd a gyulladást!
- Vörös húsok és sertés helyett válassz hüvelyeseket és halat! Legalább háromszor egyél egy héten halat, és kétszer-háromszor fogyassz hüvelyeseket is!
- Iktasd ki a tejtermékeket! Ezek ugyanis dugig vannak inzulinszerű növekedés faktorokkal, amelyek nem hagyják, hogy az immunsejtek hatékonyan végezzenek azokkal a sejtekkel, amelyek növekedése nem kívánatos. Ez a folyamat felsejlik bizonyos emlőtumorok hátterében is, és felmerül kiváltó okként a miómák kialakulásában is.
- Naponta 8-10 alkalommal fogyassz zöldségeket, ez elképesztő erővel bír a túlzott ösztrogén termelés visszaszorításában.
- Egyél annyi rostot, amennyit csak lehet, és minden nap fogyassz 2 evőkanál csíráztatott lenmag őrleményt is!
- Figyelj az A vitamin bevitelére! Ebben gazdag a tojás, a hal, és a sárga, zöld, piros, narancssárga zöldségek is.
- Ne fogyassz alkoholt! Különösen sört ne!
Harmadik lépés: használj gyógynövényeket és étrendkiegészítőket!
- D vitamin: a D vitamin hiánya igazoltan hozzájárul a miómák kialakulásához, a D vitamin pótlás pedig igazoltan csökkenti az esélyed arra, hogy miómád legyen. Én 2000-4000 NE bevitelét szoktam javasolni, de beszélhetsz a kérdésről a háziorvosoddal, aki kérheti, hogy ellenőrizzétek a D vitamin szinted, és ennek megfelelően állíthatja be az adagolást.
- Zöld tea kivonat: mind a miómák méretét, mind a tünetek súlyosságát csökkentheti. Egy tanulmány szerint négy hónapnyi használatot követően a mióma mérete 32 százalékkal csökkent, a kapcsolódó tünetek súlyosságában is ugyanilyen mértékű enyhülésről számoltak be. 800 mg-ot érdemes szedni belőle (terhesség alatt nem használható!).
- Brokkoli kivonat (DIM, I3C, sulforaphane): javítja az ösztrogén metabolizációját, ezáltal csökkenti az ösztrogén túlsúlyhoz kapcsolódó tüneteket (I3C – 300-600 mg/nap, DIM 100-200 mg/nap)
- Fürtös poloskavész: ezt a gyógynövényt évszázadok óta azokra az állapotokra használták, amelyek tünetei kísértetiesen emlékeztetnek a miómák tüneteire. 2014-ben egy kisebb study azt az eredményt hozta, hogy 12 héten keresztül 40 mg-ot fogyasztva belőle, közel 30 százalékkal lehet csökkenteni a mióma méretét. (terhesség alatt nem használható)
Negyedik lépés: változtass az életmódodon!
- Edzés: elképesztő mértékben csökkentheti a miómák méretét. Nemcsak a súlyvesztéshez járul hozzá, de javítja a kismedence keringését, növeli a méh tónusát, és javítja a bélmozgást is. Mindenképpen legyen része a napjaidnak 1 óra séta, jóga, tánc, vagy bármilyen mozgás, amit örömmel végzel. A jóga ászanák, a séta, a hastánc, a csípő körzések kiválóak a fájdalom csökkentésére is.
- Figyelj a vérszegénység tüneteire! Az erős vérzés könnyen vezethet vérszegénységhez, és olyan tünetekhez, mint a figyelemzavarok, depresszió, súlyos esetben pedig akár légzési nehézség és emelkedett pulzus is előfordulhat.
Mint a legtöbb hormonális probléma esetében, a miómáknál is igaz, hogy 3-6 hónap az az idő, amennyi alatt javulásra számíthatsz. A tünetek javulása a legjobb indikátora annak, hogy a mióma mérete csökken, erre 2-3 ciklussal a kezelés megkezdését követően már számíthatsz. Ha 3-6 hónap után sem tapasztalsz javulást, vagy valamilyen aggasztó tünettel szembesülsz fordulj az orvosodhoz! A természetes megoldásokat a hagyományos orvoslás eszközeivel párhuzamosan is használhatod.
Ha nagyobb miómával küzedsz, akkor kicsit rögösebb az út a javulás felé. Ha nincsenek nagyon durva panaszaid, ebben az esetben is dönthetsz úgy, hogy a természetes megoldásokat választod, de ha nem tapasztalsz semmilyen javulást, mindenképpen érdemes a hagyományos megoldásokkal is barátkoznod.
A miómák a cukorbetegséghez, magas vérnyomáshoz, vagy éppen a magas koleszterin szinthez hasonlóan a 21. század problémái, a megelőzésük kritikus az egészségünk hosszú távú megtartása érdekében. Semmilyen szégyenre nem ad okot, ha a természetes módszerek nem hoznak számodra enyhülést, de mindenképpen érdemes adnod nekik egy esélyt, mielőtt a radikálisabb eszközökhöz nyúlnál.
