Ugye te is hallottad már, hogy a kortizol – vagy kevésbé kifinomultan: a stressz – progeszteront lophat a testünktől? Ez a probléma évek óta heves diskurzusok tárgya a funkcionális orvoslás világában. Nem véletlenül: a ciklus zavarok előfordulási gyakorisága meredeken növekszik, a stressz pedig tulajdonképpen alapbeállítás. Gyakran már azt sem tudjuk, zavar-e a stressz a rendszerben, vagy a rendszer maga? Kézenfekvő tehát, hogy a stressz által teljesen illegálisan eltulajdonított progeszteron mennyiség hiányához kössük a problémáinkat. Mindez nemcsak kézenfekvő, de természetesen lehetséges is, azonban a női hormonrendszer működéséről szerzett tudásunk tulajdonképpen napról napra növekszik – fontos tehát időről időre újra ránéznünk a legkedveltebb elméletekre is. Lássuk, mi a helyzet a pregnenolon lopás méltán híres történetével!
Hogyan tűnik el a pregnenolon a testünkből?
A pregnenolon lopás gondolatának elméleti alapja a hormonszintézis folyamatában keresendő.
Amint az alábbi ábrán is láthatod, a pregnenolon a hormonszintézis útvonalának tetején van: az összes többi hormon belőle szintetizálódik.
Az olyan hormonok tehát, mint a progeszteron, a tesztoszteron, az ösztradiol vagy a DHEA mind a pregnenolonból származnak. A pregnenolon tulajdonképpen egy jolly joker: bármi lehet belőle.
A híressé vált elmélet szerint, amikor a kortizol feleslegesen hosszú ideig termelődik (mint például krónikus stressz idején), a rendelkezésre álló pregnenolon nagy része felhasználódik a kortizol előállítására, így kevesebb áll rendelkezésre az összes többi hormon termeléséhez.
Logikusnak tűnik, igaz?
Ássunk mélyebbre!
A fent használt ábra első pillantásra meglehetősen bonyolultnak tűnhet.
A valóságban azonban ez a hormonszintézis végtelenségig egyszerűsített képe – és ennek megfelelően természetesen hiányoznak belőle fontos részletek. Az egyszerűség kedvéért például teljesen különböző endokrin mirigyek hormontermelését hozza egy tető alá, és nem ad magyarázatot a hormonok termelésének hátterében álló összetett szabályozási mechanizmusok működésére sem.
Az ördög a részletekben lakozik
Pedig ezek fontos részletek. A hormontermelés ugyanis különbözőképpen történik a különböző endokrin mirigyekben (sőt, ha igazán pontosak akarunk lenni, akkor a különböző sejtek belsejében is eltérő módon megy végbe). A mellékvesék és a petefészek segítségével fogom ezt illusztrálni nektek.
Koncentráljunk először a hormontermelés helyére – azaz a sejtek belsejére, a mitokondriumra vagy az endoplazmatikus retikulumra. Minden egyes sejttípusnak (pl.: a mellékvese zona reticularisában lévő sejtek, vagy a petefészek granulosa sejtjei) megvan a maga sajátos útvonala a szteroid hormonok termelésére, amelyet az adott hormon iránti szükségletét jelző szignálok aktiválnak.
Például, amikor stressz hatására vagy akár a természetes cirkadián ritmusokkal összefüggésben kortizol termelődik, az agyalapi mirigy ACTH-t bocsát ki, emiatt a mellékvese zona faciculata sejtjei speciális fehérjék segítségével koleszterint vesznek fel, és azt pregnenolon előállítására, majd egy következő lépésben annak kortizollá alakítására használják.
A pregnenolon lopás modellje azt sugallja, hogy a testünk egy hatalmas pregnenolon medencével működik, amelyből véletlenszerűen merít bármikor, amikor valamilyen hormonra van szüksége. Bár némi pregnenolon valóban mindig “szivárog” a keringésbe, annak nagy része koleszterinből szintetizálódik a sejtek belsejében szükség esetén. A pregnenolon átalakulását más hormonokká az endokrin mirigy típusa, valamint enzimek, sejtszintű jelek, szabályozó hormonok és génaktivitás határozzák meg.
Lássuk akkor most a petefészkeket! Az agyalapi mirigy LH hormonjának hatására a petefészek theca sejtjei koleszterint vesznek fel és pregnenolon termelésbe kezdenek, amely aztán később tesztoszteronná alakul. Ezt a tesztoszteront továbbítják a granulóza sejtekhez. Az agyalapi mirigy által termelt FSH hatására pedig a tesztoszteron ösztradiollá alakul.
Az ovuláció folyamata az ösztradiol, a tesztoszteron és a progeszteron termelésének nagymértékű, ciklikus változásával jár a petefészek sejtjeiben. Ezt a ciklikus mintázatot a hipotalamusz szabályozza, a GnRH pulzáló felszabadulása által. A progeszteron csak az ovuláció megtörténte után lép be a képbe: azt a petefészek theca-sejtek termelik egészen addig, míg a sárgatest a menstruáció előtt el nem sorvad.
De mi vezet a krónikus stressz miatti progeszteron hiányhoz?
Mindez persze nem jelenti azt, hogy a stressz nem hat a ciklusra. Nagyon is hat, a jelenségnek pedig neve is van: hipotalamikus amenorrhea. Ez azonban nem a pregnenolon prekurzor ellopásával függ össze.
Ha a testünk állandóan stressznek van kitéve, az agy az FSH és az LH termelésének csökkentésével gátolja a termékenységet – hiszen veszély esetén a legutolsó, amire szükségünk van, az a ciklusunk. Ezt a folyamatot az inzulin és a leptin szintjének jelentős csökkenése kíséri (különösen, ha a stressz jelentős fogyással is jár). A szaporodás ugyanis az ember számára óriási költségekkel járó folyamat, amelyet nem szabad megkísérelni, ha nincs elég táplálék.
Ilyen helyzetekben a hipotalamusz a véleményünk kikérése nélkül automatikusan meghozza a “döntést”: leállítja a petefészek hormonok termelését (vagyis úgy dönt, hogy nincs ovuláció, mivel a szaporodás kockázatos lenne). Ezt a folyamatot az alacsony LH és FSH szintek által lehet detektálni.
A progeszteron szint növeléséről természetes módszerekkel ebben a cikkben olvashatsz részletesen.
Vannak más helyzetek is, amikor a stressz csökkentheti a luteális fázisban a progeszteron szintjét, de úgy tűnik, hogy ezt inkább olyan problémák okozzák, mint az inzulinrezisztencia vagy az oxidatív stressz a gyulladásban.
Mi a helyzet más hormonokkal? Miért csökken a DHEA-S szintje stressz esetén?
A klinikusok gyakran említik, hogy a DHEA-S szintje stressz és betegség esetén csökken a kortizol szintézis fokozódása miatt (köznyelven: a pregnenolon lopás jelensége miatt).
Ugyanakkor jól ismert, hogy a DHEA-S szintje természetes módon is jelentősen csökken az életkor előrehaladtával, és akiknek alacsonyabb a DHEA-S szintje, azoknál a betegségek kockázata is megnő. A DHEA-ról megállapították, hogy számos szervre, köztük az agy működésére is jótékony hatással van.
Úgy gondolják, hogy a mellékvese androgén szintjének a korral bekövetkező csökkenését a mellékvese zona reticularisában bekövetkező mirigycsökkenés, az úgynevezett “adrenopauza” okozza. A DHEA-S csökkenése az öregedéssel azonban a mellékvese kortizoltermelő képességétől függetlenül történik.
Emellett a betegségekből, gyulladásból, inzulinrezisztenciából vagy pszichológiai stresszorokból eredő stressz is befolyásolhatja a DHEA-S szintjét a mellékvese androgéntermelő enzimjeinek megváltoztatása miatt.
Azt is megállapították, hogy a nők DHEA-S szintje átmenetileg megemelkedik a perimenopauza/korai menopauza idején, majd később csökken, ami arra utal, hogy a petefészek is befolyásolja a mellékvesekéreg hormontermelését.
A stresszkezelés nagyon fontos
Bármennyire is fontos a stressz és a miatt kialakuló kortizol szint diszreguláció az általános egészségünk szempontjából, a pregnenolon lopás gondolata félrevezető lehet, ha a hormonális problémák okainak megértésére és kezelésére törekszünk.
Bár a stressz kezelése, az alvás és a cirkadián ritmus helyreállítása valóban alapvető fontosságú az egészségünk és a jólétünk szempontjából, és mindig kiemelt hangsúlyt kell fektetni rájuk, azonban sok endokrinológiai betegség esetén kevés, ha csak eddig a pontig jutunk el. Ha szeretnéd tudni te mit tehetsz a kortizol szint csökkentéséért, akkor olvasd el ezt a cikkünket.
Amennyiben pedig érdekel, hogyan függ össze a vércukorszint és a kortizol, akkor ezt a cikket ajánljuk a figyelmedbe.
Csak a hozzánk hasonló geekek kedvéért hozunk egy képet a petefészkek theca- és granulóza sejtjeinek működéséről – döbbenetes, ugye?
Természetesen nem cél, és abszolút nem is szükséges mindennek az egésznek a megértése és dekódolása. Fontos azonban tudni, hogy vannak élethelyzetek, amikor a válasz tényleg egészen egyszerű és a magyarázat is egyszerűsíthető ezekhez. Máskor azonban fontos, hogy árnyaltan és mélységekben tudjunk gondolkozni, csak ez vezethet el ugyanis a problémák megoldásához.
