fbpx

Tudom, hogy mit tettél tavaly nyáron!

Százezer biztos jelét tudom felsorolni magamon annak, hogy ovulálni fogok. Éppen ezért ez a szezon az mind közül, ami a hihetetlen ereje és virágzása mellett a legkeményebb is számomra. Tükröt tart elém. Tényleg megmondja, hogy mit tettem a múlt hónapban. Jól látszik, ha sok volt a stressz, ahogy az is, ha sokat edzettem, ha megcsúsztam az étkezésekkel, és túltoltam a sütiket. Természetesen az is látszik, ha rajta maradtam a hullámaimon, ha a ritmusom része tudtam lenni. Bárhogyan is történik, minden hónapban van pár nap, amikor részletes és pontos képet kapok az egészségemről. Az ovuláció ugyanis ennek a tökéletes markere.

 

A császármetszésem után endometriózissal küzdöttem. A hegben, a bőröm alatt, kitapintható, szemmel látható csomó formájában volt jelen az életemben az endo. Igazából ő is egy kis indikátor volt. A spirál mellett olykor volt peteérésem, és ezt több más jelből onnan is tudtam, hogy a csomó ekkortájt megnagyobbodott és fájt. Azokban az időkben rengeteget gondoltam arra, hogy mekkora dolog lenne, ha minden nőnek lehetne egy ilyen a birtokában – jó, lehetőleg nem az éjszaka felébresztő fájdalommal, szóval nem ezt a dühösen kiabáló fajtát szerettem volna, inkább csak valami szelíd, nyugodt, csendes jeleket adó szerkezetet, amiből biztosan meg tudom állapítani, hogy ovulálni fogok, vagy azt, hogy hol járok a ciklusomban. Tisztán emlékszem erre a gondolatra, négy-öt éve volt. 28-29 voltam. Fogalmam sem volt róla, hogy léteznek ezek az indikátorok. SOHA nem mondta senki.

 

Annyit tudtam, hogy 32 napos ciklusnál lehet, hogy nem a 14. napon ovulál az ember, hanem mondjuk a 16.-on. És ennyi. Ezzel már viszonylag tájékozottnak is számítottam. Más infó? Semmi. Zéró. Null. A női test misztérium az élővilágban, nem adja jelét a termékenységnek – ez a mondat konkrétan elhangzott egyszer egy egyetemi élettan előadásomon, sosem fogom elfelejteni.

 

A cikluskövetésnek hála ma már tudom, hogy az endometrioma nélkül is küldi a jeleket a testem, és a nyárban ezek a jelek brutálisan erősek, annyira erősek, hogy el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehetett olyan idő, amikor nem értettem a jeleket.

 

Ezekben a napokban, egy komplett értékelést kapok a testemtől arról, hogy hogyan vigyáztam rá a megelőző időszakban. Imádom ezt a mindenféle jellel zsúfolt, teljesen egyértelmű és jól olvasható időszakot, olyan érzés megfigyelni a rendszert ebben a totális virágzásban, mintha aranyérmet kapnék a nyakamba.

 

Rengetegszer jut eszembe, hogy mennyit adhatott volna, ha ezt a képességet a virágzásra megismerhetem hamarabb. Ha korábban láthatom, hogy ennyire szépen működik a testem. Gyakran eszembe jut, hogy mennyivel tudatosabb lehettem volna a terhességeim előtt és alatt, vagy éppen a gyermekágyban, és hogy mennyi erőt származtathattam volna innen.​

Hofgárt-Ékes Noémi