A perimenopauza természetes folyamat, amelyet a petefészkek működésének fokozatos megszűnése idéz elő a reproduktív életszakasz végéhez közeledve. Ebben az időszakban az ovuláció először rendszertelenné válik, majd idővel – sok év alatt – teljesen megszűnik. Mivel a peteérés a női menstruációs ciklus motorja, ez a folyamat áthatóan befolyásolja a hormonrendszer működésének minden szintjét. A perimenopauza időszakát ezért sokak számára kellemetlen tünetek színesítik. Ebben a cikkben a leggyakrabban előforduló panaszokat vesszük sorra, és bemutatjuk azt is, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a tünetek enyhítésére.
A perimenopauza tünetei
Először is nagyon fontos tudnod, hogy a perimenopauza nem egy pontszerű esemény, hanem egy életszakasz, amely nem ritkán akár 5-10 évig is eltarthat. Ez idő alatt:
- az ovuláció ritkul,
- emiatt a tested kevesebb progeszteronhoz jut,
- a ciklusaid tehát rendszertelenebbé és kiszámíthatatlanná válnak.
A perimenopauza során tehát a színfalak mögötti első és legfontosabb hormonális változás a progeszteron szint drasztikus csökkenése, amely a rövidebb luteális fázisoknak és az egyre gyakoribbá váló anovulációs ciklusnak köszönhető. A progeszteron hiánya vezet az olyan tünetekhez mint a szorongás, a mellfájdalom, az erős szívdobogás érzés (palpitáció), az éjszakai izzadás, a migrének vagy az erős menstruációs vérzés.
Ahogy a progeszteron szintje elkezd csökkenni, az ösztrogén a normális érték háromszorosára emelkedik. Ez hozzájárulhat az ingerlékenység, a mellfájádalom és a fájdalmas menstruáció kialakulásához.
Hogy ez a hormonális folyamat milyen tünetek megjelenéséhez vezet, az nagyon változó. Kis túlzással nincs két nő, aki ugyanúgy éli meg a perimenopauzát.
Ebben az életszakaszban is óriási hasznát veheted egy jól begyakorolt cikluskövetési módszernek, hiszen ezek segíthetnek a perimenopauzához kapcsolódó cikluszavarok diagnosztikájában is. A tünetek ugyanis rengeteg más hormonegyensúly zavar tüneteihez hasonlítanak, ezért nagyon sok fejtörésre adhatnak okot.
Hogyan diagnosztizálható a perimenopauza?
Azért is nagyon fontos kiemelni a cikluskövetés szerepét, mert bár a menopauza (beleértve a korai menopauzát is) diagnosztizálható laborokkal (két, egymástól legalább egy hónap különbséggel mért, 40 IU/L fölötti FSH érték szükséges hozzá), a perimenopauza esetén nincs ilyen “könnyű” dolgunk.
Ilyenkor csak az életkor és a tünetek alapján, valamint az egyéb felmerülő diagnózisok kizárását követően mondhatjuk, hogy a perimenopauza időszakába érkeztünk. Jerilynn C. Prior kanadai endokrinológus professzor szerint egy korábban rendszeres ciklusokkal rendelkező középkorú (37 évesnél idősebb) nő valószínűleg perimenopauzában van, ha az alábbi kilenc változás közül bármelyik hármat észleli:
- újonnan jelentkező, szokatlanul erős és/vagy hosszabb menstruáció
- rövidebb menstruációs ciklus (< 26 nap)
- fájdalmas, duzzadt mellek
- gyakori éjszakai ébredések, újkeletű alvászavarok
- fokozott menstruációs görcsök
- premenstruációs időszakban erős éjszakai izzadás
- újonnan jelentkező, vagy gyakoribbá váló migrénes fejfájás
- újonnan jelentkező, vagy gyakoribbá váló, súlyosbodó premenstruációs hangulatingadozás
- súlygyarapodás az életmód változatlansága mellett
Fontos! Újonnan jelentkező panaszok esetén természetesen alaposan körbe kell járni minden, a háttérben potenciálisan meghúzódó okot. Különösen igaz ez a duzzadt, fájdalmas, csomós, mellek, a vérzészavarok, valamint a súlyos migrén esetén. Utóbbi két panasz a perimenopauza idején leggyakrabban megjelenő és az életvitelt legáthatóbban befolyásoló tünet – nézzük meg őket közelebbről!
Fejfájás perimenopauzában
Az ösztrogén szintjének perimenopauza alatti ingadozása jelentősen növeli a migrén, különösen a menstruáció alatt jelentkező migrén valószínűségét. Ezek a menstruáció alatt jelentkező rohamok hosszabbak, súlyosabbak és áthatóbban befolyásolják az életminőséget, mint a menstruációs ciklustól függetlenül jelentkezőek.
Mivel a perimenopauza során a menstruációs ciklusok rövidülnek, a migrénes rohamok ráadásul jellemzően gyakoribbá válnak ebben az időszakban. A hőhullámok, az éjszakai izzadás megzavarhatják az alvási ciklusokat, ami tovább növelheti a rohamok előfordulásának valószínűségét.
A menstruációs ciklushoz kapcsolódó migrén a menopauza beálltát követően jellemzően spontán javulni szokott, a köztes időszakban azonban indokolt lehet megfontolni a gyógyszeres kezelést – akár roham megelőző szerek, akár a hormonpótló terápiák formájában (ez utóbbi esetében azonban fontos figyelembe venni, hogy az ösztrogén tartalmú szerek gyakran rontják a migrénes betegek állapotát).
Vérnyomás problémák
A menopauza időszakában rengeteg nő tapasztal vérnyomás problémákat, amelyek olyan súlyosak is lehetnek, hogy akár befolyásolhatják a szokásos napi tevékenységek elvégzését is. Az ösztrogénszint csökkenésével a szívkoszorúér-betegség kockázata is növekszik. A magas vérnyomás kialakulása gyakran szerteágazó panaszokat okoz (fejfájást például), amelyeket gyakran a menopauza “mellékhatásaként” kezelnek, és nem kísérlik meg azonosítani a mögötte húzódó gyökérokat. A szűrés emiatt a középkorú nők esetében jóval kevésbé hatékony, mint a férfiaknál például, pedig ez lenne a legelső lépés az olyan súlyos szövődmények, mint a szívinfarktus vagy a stroke elkerülése érdekében. A perimenopauza idején és a menopauzában tehát nagyon fontos, hogy figyeld a vérnyomásod, és magas értékek esetén mindenképpen konzultálj orvossal.
Vérzészavar perimenopauzában
A perimenopauza időszaka a legváltozatosabb formában befolyásolhatja a menstruációs vérzést. Nyugodtan mondhatjuk, hogy mindent, és mindennek az ellenkezőjét is kiválthatja: járhat erős vagy éppen gyenge menstruációs vérzéssel, és okozhat extrém fájdalmas ciklusokat is.
Bár a változó hormonszintek miatt teljesen normális, hogy a menstruációs vérzés kicsit hektikusabbá válik a menopauza közeledtével, a vérzés drasztikus változásairól mégis nagyon fontos beszélned a nőgyógyászoddal. A rendellenes vérzés ugyanis olykor figyelmet igénylő egészségügyi probléma jele lehet. Különösen fontos, hogy tájékoztasd az orvosod, ha hosszú szünetet követően (esetleg a menopauza beállta után) újra hüvelyi vérzést tapasztalsz. Ezt ugyanis miómák, az endometrium (méhnyálkahártya) rendellenességei – atrófiája vagy hiperpláziája -, ritkábban rosszindulatú folyamatok, a méhtest vagy a petefészek daganatai is okozhatják.
A perimenopauza tüneteinek kezelése
A perimenopauza tehát nem betegség – így klasszikus értelemben véve nem szorul kezelésre. A tünetek azonban masszívan befolyásolhatják az életminőséget, ezért sok esetben mégis szükségessé válik a kezelés valamilyen formája. Milyen lehetőségeink vannak ilyenkor?
Életmód
- A legalapvetőbb tanács most is áll: táplálkozz a lehető legegészségesebben, elegendő fehérje, összetett szénhidrátok, teljes értékű étrend, kiegyensúlyozott táplálkozás. A ciklustudatosság ebben az időszakban is óriási segítségedre lehet!
- Naponta legalább 1000-1200 mg kalcium bevitele javasolt a táplálékkal vagy étrend kiegészítőkkel. A csontritkulás megelőzése mellett a kalcium jó hatással van a szív- és érrendszer egészségére is a perimenopauza idején. Egészítsd ki D-vitaminnal az optimális felszívódás érdekében!
- Sportolj! A rendszeres edzések segítenek megelőzni a csontritkulást, az izomtömeg vesztést valamint az inzulinrezisztencia kialakulását is – így kedvezően hatnak a hormonegyensúlyra is.
- Naplózd a tüneteid! FIgyeld meg, hogy vannak-e olyan triggerek, amelyek bizonyos panaszok – például a hőhullámok, az alvászavarok vagy éppen a migrén rosszabbodáshoz vezetnek. A mintázatok azonosítása segíthet a kellemetlenségek megelőzésében.
- A magnézium segíthet az alvászavarok kezelésében, és javíthatja az olyan panaszokat, mint a szorongás, a depresszió, vagy az izomfájdalmak.
- A taurin kutatások szerint a GABA receptorokra gyakorolt hatása miatt segíthet csökkenteni a szorongás és a depresszió kellemetlen tüneteit. Ugyanezen okból remek segítség lehet a hormonális migrén prevenciójában, valamint a premenstruációs hangulatingadozás és a PMDD tüneteinek kezelésében. Javítja emellett az inzulinérzékenységet, hatékonyan segíti az egészséges testsúly fenntartását, segíti a felesleges, elhasználódott ösztrogének lebontását, ezzel segít megelőzni az ösztrogén dominanciát. Lassítja az öregedést, mivel csökkenti az oxidatív stressz hatását, és javítja a mitokondrium működését, és a korral járó izomtömeg vesztést is, és segít megelőzni a csontritkulást. Az ajánlott napi dózis 500-3000 mg között mozog, érdemes magnéziummal (magnézium-biszglicináttal) együtt használni.
Hormonpótló terápiák
A perimenopauzában/menopauzában megjelenő tünetek kezelésének egyik fontos pilléreit jelenthetik a hormonpótló terápiák. Sajnos azonban míg a reproduktív korban lévő nők számára nagyon gyakran tulajdonképpen mérlegelés nélkül adnak hormonkészítményeket mindenféle problémára, addig a perimenopauza alatt ez közel sem ilyen egyszerűen hozzáférhető. Ez a jelenség több okra vezethető vissza.
Women’s Health Initiative – avagy hogyan stigamtizálódtak évtizedekre a hormonpótló terápiák tévhitek mentén
A Women’s Health Initiative (WHI) egy amerikai, több államot érintő nagyszabású vizsgálat volt a 2000-es évek elején, amely azt kutatta, hogyan lehet megakadályozni, hogyan lehet csökkenteni a kardiovaszkuláris betegségek, a csontritkulás, valamint a mell- és vastagbélrák rizikóit a menopauza időszaka után. A WHI-tanulmány két kutatási ágból állt, két különböző eredménnyel. A vizsgálat egyik részében a nők ösztrogént (Premarin) és szintetikus progesztint (Provera) is kaptak, míg a másikban csak ösztrogént használtak (Premarin). Meglepő módon a vizsgálat csak ösztrogénnel végzett ágában nem találtak statisztikailag szignifikáns növekedést a mellrák kockázatában. Az erősebb, lényegesen több ösztrogént tartalmazó gyógyszer alkalmazása ellenére a mellrák előfordulási valószínűsége nem változott. Ezzel szemben a vizsgálat azon ágában, amelyben ösztrogént (Premarin) és progesztint (Provera) is használtak, a mellrák kockázatának minimális növekedéséről számoltak be.
Ez a tanulmány szülte tehát azt a ma már elképesztően széles körben elterjedt – de téves – hiedelmet, hogy minden hormonpótló kezelés növeli a szív- és érrendszert érintő betegségek és a mellrák kockázatát. A vizsgálatban résztvevő kutatók is cáfolják már azokat az eredményeket, amelyek szerint a hormonpótló kezelések növelnék ezen betegségek rizikóját. A későbbi kutatások jóval árnyaltabb képet adtak ezekről a terápiákról. A szakértők ma már tudják, hogy a kockázatok és előnyök az alkalmazott hormonok típusától, a kezelés idejétől és a nők egyéni egészségi állapotától függően nagyon jelentősen változhatnak.
A WHI-projekt egyik vezető kutatója szerint “a tudományos eredmények téves interpretációja a kutatás idején és azóta is jelentős károkat okoz azoknak a nőknek, akik esetében ezekre az adatokra támaszkodva a nagyon is hasznos és fontos terápiát abbahagyták, vagy éppen el sem kezdték”.
Bár a tanulmány célkitűzései nagyon nemesek voltak, a hozzá kapcsolódó médiamegjelenések, a hihetetlenül gyorsan terjedésnek induló álhírek és a tanulmány eredményeinek félreértelmezése súlyos aggodalmakat szült a perimenopauza és a menopauza alatti hormonpótlással kapcsolatban. A félelem és a szenzációhajhászás – mint olyan sokszor máskor, most is – győzött a tudomány felett, és a hormonpótló terápiák mind az orvosok, mind a betegek fejében stigmatizálódtak. Ez persze csak az egyik oka annak, hogy menopauza tüneteinek kezelési lehetőségei nagyon szegényesek. A másik ok (mint megannyi nőket érintő probléma esetében) most is a tudáshiány.
Mit tudnak az orvosok a menopauzáról?
Sajnos a legtöbb orvosi egyetemen és szakorvos képzésben nagyon kevés figyelmet szánnak a menopauza témakörének. Az AARP ( American Association of Retired Persons) „Mit nem tudnak az orvosok a menopauzáról” című cikke egy nemrégiben végzett felmérés eredményeire hivatkozik, amely szerint a szülész-nőgyógyászokat képző programoknak mindössze 20 százalékának része a menopauza témaköre.
A felkészültség hiánya és a tévhitekre alapozott orvosi döntések tehát abszolút nem kedveznek a hormonpótló terápiák széleskörű terjedésének.
Ha tehát a perimenopauzához kapcsolódóan olyan tünetekkel küzdesz, amelyek megnehezítik a hétköznapjaidat, érdemes olyan orvost keresned, aki ennek a területnek a szakértője, és képes beállítani személyre szabott terápiát – ez ugyanis nagyon is indokolt lehet ebben az életszakaszban.
